Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

79. OL. Delin. 6—579. A diósgyőri koronauradalom összeírása 1775 augusztusában. 80. BmL. XI/601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 607. sz. irat. Perceptorium Fixarum... 1776.; 605. sz. irat. Árendabeli Contractus 1776. 81. Vö. Kneidiger i. m. 82. Az idevonatkozó csehországi törvényeket L. Réthly Gyula: Üveggyár a Sajó parton. Miskolc, 1969. 12. 83. Korabinszky véleménye szerint 1711—1786 között 32 üveghuta működött Magyarországon. Ezt alapul véve Borsos Béla 50 üveghuta létezését feltételezte. Vö. Borsos i. m. 48. 84. Sivos i. m. 40—43. 85. „Conscriptio! Possesionis Neo-Huttensis ao. 1796—97 peracta." Megay Géza gyűjtése. HOM. HTD. 60. 5. 76.; Soós i. m. 16. 86. Sipos i. m. 19. 87. Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés, 1790—1848. Bp., 1951. 116. 88. A huta települések elnéptelenedését oko/ó acélgyártás 1800-ban kezdődött meg. Fazola Frigyes sikerei — 1807-ben 32 000 forint tiszta jövedelem származott az acélgyártásból — arra ösztönözték az uradalmi igazgatóságot, hogy támogassa az acélgyártás. Vö. Soós i. m. 25—26.; A lélekszám alakulására L. HraL. Diósgyőri huta 1746. évi canonica visitatioja. Egri Érseki Egyházi Levéltár. Archivum Vetus. Canonica Visitatiok. 3412. rakt. szám 163—164.; Sipos i. m. 18—20. 89. Mérei i. m. 116, 119.; Sipos i. m. 28. 90. A Helytartótanácshoz küldött megyei jelentés arról tájékoztat, hogy az újhutai üveggyártás fejlődésének fő akadálya a vízhiány. Vö. Mérei i. m. 116.; 1799-ben, Újhuta lakossága iskola építése tárgyában kérvényt nyújtott be az uradalomhoz, akkor nevezték magukat utoljára az „üveghuta népé"-nek. Vö. Sipos i. m. 20. 91. OL. Urbárium et Conscriptiones 1766. Fasc. 3. No. 37. 21—22. Perceptorium censum Urbarialum 1776. BmL. XI/601. A diósgyőri koronauradalom iratai 836 sz. irat. Répás lakosai 1776-ban fizettek utoljára 34 forint censust, majd pusztán hagyták a települést; Répást 1790-ben nevezték először Répáshutának. Vö. Sipos i. m. 20. 92. Megay i. m. 42. HOM. HTD. 69. 5. 76. 93. Lipszky János: Repertórium locorum... Buda, 1808. 257—258,; Demian 1805-ben megjelent statisztikai munkájában még két korabeli uradalmi üveghutáról, az újhutai és a répáshutai üzemről írt. Ez azonban tévedés, mivel ekkor már csak egyetlen huta. a répáshutai üzem működött. Vö. Telkes Simon: Üvegiparunk. Ipari monographia, különös tekintettel a termelésre, munkás-, vám- és külkereskedelmi viszonyokra. Bp. 1895. 2. 94. Az 1828. évi összeírás adatati L. Sipos i. m. 26.; Fényes Elek statisztikai-geográfiai munkájában később megerősíti az összeírás adatait. Állítása szerint azonban ekkor is két helyen, Gyertyánvölgvben és Répáshután készítettek üveget. Azonban ez is tévedés. Vö.: Telkes i. m. 5. 95. Megay i. m. 69—71. HOM. HTD. 69. 5. 77. 96. Megay i. m. 73. HOM. HTD. 69. 5. 77. 97. Az újhutai plébánia anyakönyveiben több név mellett előfordul Kőhuta, mint származási hely. A répáshutaiak rokonai napjainkban Dédesen élnek, ahová a kőhutai üveggyártás megszűnése után Kőhuta lakosságának egy része áttelepült. 98. Jegyzőkönyv és végzés a diósgyőri m. k. kincstári uradalomhoz tartozó, Diósgyőr határában, valamint a telepítvényes községek határain fekvő, a m. k. kincstár tulajdonát képező ingatlanoknak a kincstár kezelési ágazatok szerinti elkülönítéséről. 1895. 47—48. 5" HOM. HTD. 53. 4496. 1—2.