Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

28. A majorsági gazdálkodás hatására az uradalom területén Kövesden az állattenyésztés, Diósgyőrben, Miskolcon, Zsolcán és Csabán a szőlőtermesztés vált jelentőssé. Diósgyőrben a paraszti gazdálkodás 340,5 kapás területű szőlőbirtoka egy kapás terület után 1 köböl bor jövedelmet eredményezett. Az előállított bor köblét 2—3 rénes forintért lehetett értékesíteni. A Csabán termett bor köblét pedig 2—4, a Miskolcon termelt borért köblönként 6 rénes forintot is fizettek. A paraszti gazdaságok szerkezetének eltolódása, a gazdálkodás jellegének változása a 16. századtól nyomon követhető, de ez a folyamat a 18. században tetőzött, amikor a kereskedelem fejlettsége a bortermés értékesítését tette lehetővé. Miskolcon a kereskedelem irányítói idegen etnikumúak, összefoglaló néven „görög" kereskedők voltak, akik a 17—18. század fordulójától fokozatosan letelepültek, a tranzitkereskedelem irányítóivá, a városi üzlethálózat kialakítóivá, monopolizálóivá váltak. A paraszti gazdálkodás szerkezetének eltolódására L. Gyimesi i. m. 31.; Sárközi i. m. 86—87.; a kereskedelmi életet irányító idegen etnikum megjelenésére pedig Gyimesi i. m. 31. és Gyimesi Sándor: Az eredeti tőkefelhalmozás néhány problémája Miskolc történetében. Borsodi Szemle, 1963. 71— 72.; A szőlő termesztésére vonatkozó adatok: OL. N 79. DD. No. 3. fr. 10. Diósgyőr összeírása 1720-ban; 1715-ben még csak 248 kapás területű szőlő volt Diósgyőrött, s ekkor 4 forint 30 krajcárért lehetett értékesíteni a bor köböljét. Vö. OL. N 78. BB. No. 3. Diósgyőr összeírása 1715-ben; OL. N 78. BB. No. 3. Miskolc 1715. évi összeírása; OL. N 79. DD. No. 3. fr. 10. Csabai szőlőhegyek összeírása 1720-ban. 29.1702-ben Miskolc 25 ezer magyar forintért a Haller, Csernél, Bossányi részjószágok, a húskimérési, korcsmáltatási jog, valamint 4 országos vásár jövedelme kivételével megváltotta területét. A kamaraelnök és a város között megkötött szerződés a diósgyőri uradalom kiváltása után vált jogerőssé. 1744-ben 40 000 magyar forintért pedig 40 évre váltotta meg magát a város, A hatalmas összegek előteremtésének feltétele a bortermelésből meggazdagodott lakosság áldozatvállalása volt. Vö. Leveles i. m. 65, 68. 30. Leveles i. m. 78. 31. Marjalaki Kiss Lajos: Miskolc iDara. (Különlenyomat a Borsodi Földrajzi Évkönyv 1958. évi számából.) Miskolc, 1958. 4—5.; Leveles i. m. 78. 32. A különböző uradalmi összeírások ezt rendszeresen alátámasztják. Ilyen utalás található a diósgyőri uradalom említett 1720. és 1744. évi összeírásában is a deszkahasogató malom és az üveghuta értékének megállapításainál. 33. Vö. Gyéressy Béla (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportiának forráskiadványai X. Documenta Artis Paulinorum. 1. füzet. A magyar rendtartomány monostorai A—M, Bp., 1975. 87—89, 90.; Miskolci Református Egyház Jegyzőkönyve I. 1736. 16. 34. Nagy Iván: A magyar kamara 1686—1848. Bp., 1971. 117. 35. Grassalkovich Antal a racionálisan gazdálkodó és ennek következtében sikereket elérő nemes mintaképe volt a 18. században. Hivatali pályát választott, amelyben jogi és gazdasági ismeretekre, tapasztalatokra tett szert. Kamarai ügyvéd és jogügyi igazgató volt. Elsősorban a neoaquistica bizottság munkájában vett részt. Mária Terézia tette gróffá és a magyar kamara elnökévé. Politikai sikereit gazdasági téren gyümölcsöztette. Többek között a debrői, gödöllői és hatvani uradalmak birtokosa volt. Kiemelkedő a hutaalapító tevékenysége is. A diósgyőri uradalom újhutai üvegkészítő műhelyé-