Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

A BÜKKI ÜVEGHUTÁK TÁRGYI EMLÉKEI, AZ ÜVEG FELHASZNÁLÁSA A bükki üveghuták termékeinek túlnyomó többsége fúvott stílusú közönséges parasztüveg volt, amelyeknek formái, díszítő módjai nemzedékek hosszú során át változatlanok voltak. Ebből a termékek bizonyos időtlensége is következik, s ezért nehéz eldönteni egy-egy termékről, hogy az a 18. vagy a 19. században készült.

114 A Bükk-hiegység üveghutáinak jellemző termékei a 18. században — Magyarország más üveghutáihoz hasonlóan — kritályszemek, ablakba való karika üvegek mellett zöld és fehér színű öblösüvegek voltak. A legrégibb tárgyi emlék egy Óhutáról előkerült pohár, amelyen a 18. század eleji kezdetleges hutatechnika legjellemzőbb vonásait fedezhetjük fel. Oldal- és talpfala vastagsága és egyenetlensége, az üveg piszkos fehér színe az alapanyagok szennyezettségén túl a fúvás során hevenyészetten kialakított forma használatára utal. A termék az öblösüvegkészítés kísérleti szakaszában készülhetett, mert nem sokban különbözik az öntési eljárással készült termékektől (1. kép). A 18. századra jellemző általánosan elterjedt üvegtípusok közül többet is készítettek a bükki területeken. A „kortsmák szükségire fontos üvegek"-et nemcsak a földesúri kimérésekben használták, hanem a paraszti és polgári háztartásokban is. A pálinkásüvegek különböző nagyságban és formában készültek változatos, hosszabb és rövidebb nyakkiképzéssel és száj résszel (2. kép). Forma és díszítés szempontjából tipikus 18. századi üvegtermék a bokály, amelynek két formája is élesen elhatárolható. Az előállításuk során használt készítősablonok hatására egyik részüknél az alsó hasi-rész gömb kiképzésű, míg a másik részüknél enyhén korong alakú. A has kiképzése, alakja meghatározta a nyak hosszúságát, formáját is. Ezért a gömbös alsó részhez felfelé tölcsérszerűen kiszélesedő, s az alsó résznél mintegy kétszerte hosszabb nyak tartozott, míg a korongszerű alsó részhez szinte azonos hosszúságú nyak csatlakozott. A zöld színű bokályok alsó és felső részén körbefutó fonáldíszek szintén a 18. századi parasztüvegek díszítésére jellemzők. Ezek az izzó üvegre ragasztott vékony üvegszálak, amelyeket spirálisan körbefuttatva, vagy zegzugos vonalvezetéssel rögzíthettek (3. kép). Hasonló fonáldíszek ékesítik az általában félliteres zöld és fehér színű lapos üvegkulacsokat is (4. kép). Az öblösüveg készítésére használt formák falának domború, 39 vagy homorú kiképzései a termékek alakjának formálásán túl egy-