Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

A gyertyánvölgyi üveggyártás a bükki üvegipar történetében már a gyáripari jellegű termékelőállítást képviselte. A bérmunkások alkalmazása, a gőzgépek üzemeltetése, valamint a kereskedelmi tőke termelésében való részvétele a bükki üveggyártás történetében legmagasabb szintű termékelőállításhoz vezetett. Az 1871-ben üzembe helyezett 12 lóerős gőzgép két zúzdát működtetett, de ezenkívül felhasználták az üvegcsiszoló berendezések, így 6 köszörülőkorong, és egy esztergapad üzemeltetésére is. A bükki üveggyártás történetében először Gyertyánvölgyben készítettek csiszolt, metszett és vésett díszű üvegeket. A kristálystílus bevezetése a termelésben a korábbi üveghutákkal szemben jelentősebb jövedelmet, nagyobb bevételt biztosított. A gyertyánvölgyi üzemben 8 tégelyes kemence és egy nyújtókemence felhasználásával a 19. század utolsó harmadában évente átlagosan 50 000 forint értékű táblaüveget és metszett üveget gyártottak. Az 5000 schokk tábla és 30 000 schokk metszett üveg előállítása során 400 q kvarcot, 800 q homokot, 6000 m

3 fát, összesen mintegy 1500 q segédanyagot használtak fel. Az üzemben 70 munkás dolgozott, 50%-ban férfiak, 30%-ban nők, és 20%-ban gyerekek. A férfiak napi munkabére 1—2 forint, a nőké 40—50 fillér, a gyermekeké 15—25 fillér között váltakozott. A gyertyán völgyi üveggyár folyamatos termelésének biztosítására évente 200 munkanapot fordítottak.

107 A gépek és a géppel üzemeltetett zúzdák használatával szemben a termékelőállítást manufakturális munkafolyamatok alkalmazása jellemezte. Az üvegkészítés munkafolyamata szinte semmiben sem különbözött a korábbi üveghutákban alkalmazott munkafolyamatoktól. Az üzem nyersanyagszükségletének döntő többségét helyben szerezték be. Óhuta és Űjhuta közelében a Bagolyhegyen, Gyertyánvölgy mellett Nyírmezőn, Sügérlápán, Mexikóvölgyben, valamint a Tebe pusztán kis szabadtéri tárókból termelték ki a bé/casónak nevezett kvarc-homokot. Az üvegtiszításhoz szükséges vegyi anyagokat, festékeket és szódát Németországból, Ausztriából és Morvaországból hozatták. A hamuzsírt az erdőkben elégetett fák hamujából lúgozták ki. Az üvegmassza olvasztásánál rengeteg selejtes üvegterméket, üvegcserepet hasznosítottak. A gyertyánvölgyi üzem olvasztókemencéit a paraszti lakóházak kemencéihez hasonló módszerrel készítették. A fából elkészített kemencevázat 10—15 cm vastagságú tűzálló agyagréteggel fedték, amelyet a faváz eltávolítása után lassú, állandó tűzön kiszárítottak. A kemencemester, szaknyelven Schmirreirer által fateknőben öszszekevert anyagot tűzálló téglákra állított vasfazekakban olvasztották folyékony üvegmasszává. A folyékony matériából vegyszerek segítségével csapatták ki a szennyeződéseket és a salakot. Egy fazékból általában két munkás dolgozott, s mindegyiküknek egy-egy 35