Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)
Az újhutai üveggyártás 18. század végi megszűnésének több oka is volt. 1796-ban járt le a Simonides János és a diósgyőri koronauradalom között kötött bérleti szerződés, de megújítására, új bérleti szerződés megkötésére nem került sor. Az üveghuta számára kijelölt erdőterületek kimerülése, ennek következményeként a nyersanyagok távoli területekről való beszerzése, illetve szállítása gazdaságtalanná tette a termelést. Simonides János pedig nem merte vállalni az üveghuta áttelepítésével járó kockázatot. Az újhutai üveggyártás megszűnésének a diósgyőri koronauradalom gazdasági fejlődéséből eredő okai is voltak. A koronauradalom virágzásának időszaka egybeesett a manufaktúraipar fellendülésével. Ez a fellendülés Miskolc iparában (papírgyártás, kőedénygyártás) éppúgy megfigyelhető, mint a város környéki települések ipari jellegű tevékenységében (vaskohászat, szén- és mészégetés, üveggyártás). A bükki manufaktúrák közül azonban egyedül a vasfeldolgozás és a vaskohászat volt az, amely szinte töretlenül vezetett a kapitalista nagyüzemi termelés Diósgyőr-vasgyári bázisának kialakulásához. A vasfeldolgozás súlyához viszonyítva az üvegyártás legfeljebb helyi jelentőségű volt. Még azok a kis üzemek is veszélyt jelentettek üzemelésük során, amelyek a 18. század utolsó évtizedében a diósgyőri koronauradalom gazdasági egységén kívüli területeken kezdték meg működésüket. A Hutabércen, Kőhután és Visnyón alapított üveghuták közkedvelt üvegtermékei (lopók, butélliák, kancsók) Dédes és Sajószentpéter környéki bortermő vidékeken egyeduralomra tettek szert. A visnyói üveghuta zöld és fehér színű öblösüvegeivel, valamint ablaküvegeivel csaknem annyit forgalmazott, mint amennyi az újhutai üzem évi bérleti díja volt. 89 Ha ezek a kis üveghuták képesek voltak termékeikkel a bükki hutatermékek felvevőpiacait veszélyeztetni, akkor szinte elképzelhetetlen a cseh— osztrák üveggyárak termékeinek romboló hatása, amelyekkel semmilyen körülmények között nem állhatták a versenyt az újhutai termékek, hiszen gépek és víz hiánya miatt a kristálystílusú termékelőállítás alapvető feltételeit sem lehetett megteremteni. A nyersanyaghiány, a magyar és a külföldi üvegtermékek konkurrenciája, s nem utolsó sorban a diósgyőri koronauradalom gazdaságpolitikája következtében 1799-ben nevezhették utoljára magukat Űjhuta lakói az „üveghuta népé"-nek, jelezve ezzel azt is, hogy véglegesen megszűnt az üveggyártás Űjhután. 90
