Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

készítésének lehetőségét. Ugyanis a fúvással történő karika üveg készítés és az öblösüvegkészítés technikája nagy hasonlóságot mutat. A sótos csináló mester mintegy előmunkás volt. ö készítette a komolyabb szakmai ismereteket igénylő formába fúvott, szögletes testű és nagyobb méretű üvegeket, a pincetokba való palackokat, butelliákat, butykosokat. A nagyobb méretű formába fúvott üvegek készítése sokkal jobban igénybe vette a szervezetet, mint egy kis pohár, vagy éppen karika üveg készítése. A kemencemester elsősorban a különböző funkciójú kemencék hőmérsékletét biztosította. A folyékony üvegmassza állandó, feldolgozásra alkalmas állapotban tartása külön szakértelmet igénylő foglalkozás volt. Az olvadt üveg színéből, fizikai állapotából kellett következtetni a megfelelő hőmérséklet biztosítására. A kemencemester készítette egyben az öblösüveg gyártásához szükséges formákat és az üvegmasza olvasztásához a tűzálló tégelyeket is. A hamuégetők feladata ennél egyszerűbbnek tűnik, de tevékenységük nemcsak a mesterségük nevében megj élőitekben merült ki. ök készítették az elégetett fák hamujából a hamuzsírt és ők állították össze az általában féltett titokként kezelt nyersanyagkeverékeket, amelyeket a műhelykemencében folyékony üvegmasszává ömlesztettek. A diósgyőri koronauradalom zálogból való kiváltása után felépített üveghuta létét nemcsak a bécsi udvar gazdaságpolitikája veszélyeztette. 1774-ben, miután Simonides János személyében új hutásmester került az üzem élére, az üvegkészítő műhely „Véletlen Tűz támadás" következtében leégett. Maga a hutásmester is tetemes anyagi károkat szenvedett, „ ... matériákban melly porrá lett többet mint 600 Rhforintokat." Ezen kívül — mint ezt egy kérvényében is írta — „ ... aprólékon kívül Nyolcz Szamos Marhaimtul fosztattam meg." A bükki üveggyártást a természeti katasztrófa mellett a munkaerőhiány is veszélyeztette. Nem véletlen, hogy a hutásmester „ ... legényeim nélkül kell ellennem, most is nehezen lehetett őket más hutákbul előhínom" hivatkozással kért sürgős segítséget az üveghuta újjáépítésére.

78 A diósgyőri koronauradalom igazgatósága és részben Borsod vármegye támogatásával újjáépített üveghuta 1775-ben már termelt. A 12 öl hosszúságú és 5 öl 2 láb szélességű hutaépületet a mályinkai, felsőgyőri és kisgyőri lakosok robotmunkában építették fel. Az üveghutát a korábbi tűzeset ellenére ismét fából készítették, s tetejét zsindellyel fedték, a kemencék pedig kőből épültek. A hutaépület mellett állott a hutásmester két szoba, konyha, kamra osztatú lakóháza, amelynek az építőanyaga szintén fa volt. Az ablaküveg készítésére egy régi különálló épület szolgált, amelyet még a tűzvészt megelőzően, feltehetőleg 1755-ben emeltek. Ez a műhely 26