Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

A lakodalom harmadik napján pótoltak. Pusztafaluban ismét összehívták a vendégeket a vőfélyek azzal, hogy „Eddig a gazdáét ettük-ittuk, most pótoljunk!". Mindenki vitt enni-innivalót és tovább mulattak. Máshol (Fh., M.) csak a tisztesek, közeli rokonok jöttek össze rendet csinálni, s közben az asszonynép bekormozta a férfiakat, és nyáron forgáccsal, télen jégcsappal megborotválták őket. A férfiak tréfásan megemelgették az új asszony szoknyáját, hogy rendesen beszegte-e azokat. Ilyenkor a fiatal menyecske vendégelte meg az egybegyűlteket. A Hegyköz több falujában csak a lakodalmat követő vasárnap mentek hörészbe a menyasszony szülei és közeli rokonsága, s ilyenkor vitték át a bútorait, hozományát. A továbbiakban tekintsük át a hegyközi temetkezési szokásokat. A halottat a rokon asszonyok megmosdatták, a férfiakat megborotválták, ünnepi ruhába öltöztették, majd az első házban felravatalozták. Két székre egy szekéroldalt tettek, s fehér lepedőt terítettek rá. Erre fektették a halottat, és fehér gyolcslepedővel fedték le. A hozzátartozók bejelentették a halálesetet, koporsót, fejfát vagy keresztet rendeltek. A halottnak naponta háromszor harangoztak. Ilyenkor nem szabad semmit enni, mert a hiedelem szerint megakad az illető torkán. A koporsót helybeli asztalosokkal készíttették, rendszerint feketét, egyéves korig fehéret vagy világoskék színűt. A hozzátartozók temetés előtt minden éjjel virrasztottak a szomszédokkal, ismerősökkel. A virrasztás során imádkoztak, egyházi énekeket énekeltek és a halottról beszélgettek. Füzérkajatán és Pusztafaluban először köszöntötték a halottat, s csak úgy kezdtek énekelni. A virrasztókat itallal is megkínálják a hozzátartozók. Siratóének, siratás nem ismeretes a Hegyközben. A sírásást rokon férfiak végezték, munkájukért ételt és italt kaptak. A temetéseket általában a haláleset utáni harmadik nap délután tartották, s ezeken az egész falu részt vesz. Mire a pap megérkezik, a halottat lepedővel együtt a koporsóba teszik, rászegezik a tetejét, és ha nem esik az eső, kiviszik az udvarra, s koporsóállványra teszik. A rokonok, közeli hozzátartozók a koporsó két oldalán állnak. Reformátusoknál a pap, katolikusoknál a kántor búcsúztatja el a halottat név szerint a hozzátartozóitól. Az egyházi szertartás után elindul a, halottas menet a temetőbe. A menet élén viszik a halott keresztjét vagy fejfáját, ezután katolikusoknál a templomi lobogókat, majd négy férfi két rúdon a koporsót. Az iskolából kikerült lányoknak és legényeknek lobogós temetés járt, melyet Pusztafaluból és Nyíriből ismerünk. Ha lány halt meg, négy legény vitte a koporsóját, 6 lány pedig a lobogót. Ez tulajdonképpen 2—3 méteres rúd, melyet szőttes kendőkkel úgy betekernek, hogy a rúd nem is látszik. Négy-hat darab egyszínű (fehér, zöld vagy fekete) 91 nagykendőt sarkuknál összefogva a rúd végére kötnek. Erre