Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

Fiatalság tánca volt a kendőtánc, melyet egyszerre egy pár járt. Egy legény a hímzett kendővel a szoba közepébe állt, s körülnézve, a kendő rádobásával választott lányt a tánchoz. Néhányat fordultak az alábbi dallamra: 89 2. Tűz helyén a paszuly a, Ma egy hete főztem, Nem főzhetek mindég húst, Tavaly nyáron főztem. A kendőt a földre terítve, egymással szemben rátérdepeltek, s meg csókolták egymást. Ezután a lány hívott párt. A táncért a legényeknek fizetni kellett a kitett tányérra, melyet együtt ittak meg később a kocsmában. Egyéb táncok közül legáltalánosabb volt a sarkantyús csárdás és a karikázó, amit gyakran csak a lányok jártak. Pusztafaluban hajnal felé a férfiak mindenféle maskarába öltöztek, végigjárták a falut, és azoktól a házaktól, ahol a meghívottak hazaszöktek a lakodalomból, tyúkot, tehenet, ekét, taligát és más egyebet loptak, majd a kocsma melletti téren vásárt rendeztek belőle. Gazdája italért válthatta ki. Az is gyakori volt, hogy az elszökött férfiakat háttal hordóra vagy farönkre fektetve jól meghöngörgették vagy megmangorolták, és erőszakkal vitték vissza a lakodalmas házba. Pálházán „hajnalt jártak a tiszteknél". A századfordulón még a lakodalom második napján, délelőtt volt a kontyoló. Mikóházán és Füzéren ilyenkor jöttek a hőrészesek, a menyasszony násznépe, és hozták az ágyneműjét, ruháit. Ujabban már a vacsora után, éjfél körül megtartják a kontyozót. Helye min