Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

meg hamarább. A templomba a bábaasszony vitte a gyereket, de a keresztvíz alá a keresztanya tartotta. A keresztelési ruhát a keresztszülők vették. A templomból hazatérve Pusztafaluban a bába azzal köszönt be. hogy ,,Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk". Vitányban a bábaasszony az asztal alá tette a gyereket, s szólt az apjának, hogy váltsa meg az ördögtől. Az apa fizetett a bábának, mire az kezébe adta a gyereket. A keresztelés utáni komaságra a keresztszülőket és a közeli rokonokat hívták meg, s itt szedtek pénzt a bábának. Kis- és Nagyhutában a keresztszülők keresztpénzt, ún. krizmát is fizettek a gyereknek. A Hutákban a keresztelő alatt a suhanc fiúk hamuval megtöltött, rossz csuprokat vágtak az ajtóhoz, s ezért a háziak borral, süteménnyel kínálták őket. Meg szokták füstölni az új keresztapát és keresztanyát is. A keresztelőn részt vevő legényeket és lányokat pedig parázsra szórt korpával füstölte meg két, lepedőbe öltözött, fejére szitát húzott asszony, s ezért a legények bort fizettek. A vacsora után ittak, beszélgettek, dalolgattak. Pusztafaluban régebben muzsikásokat is fogadtak és táncoltak. A kisgyerekre továbbra is nagy gonddal vigyáztak. Nem volt szabad megdicsérni a szépségét, csak úgy, ha közben megköpdöstek. Különösen a szúrós szemű, összenőtt szemöldökű embereket tartották ártó szeműnek, s ezeket nem engedték a gyerek közelébe. Ha mégis megnézték a gvereket, szemrül esett, akkor szenteltvízzel mosták meg az arcát és kifordított inggel törölték meg. Olyan „gyógymódot" is alkalmaztak, hogy amilyen neműtől szemről esett, olyan nemű ember vizeletével hintette meg az anyja a gyereket. A legények és lányok fonókban, kukorica- és tollfosztókban, bálokon, búcsúkban és lakodalmakban vagy más közösségi alkalmakkor ismerkedtek egymással. A századfordulón még 15—16 éves kortól mentek férjhez a lányok, a 20 évesek már vénlánynak számítottak. A legények rendszerint csak a katonaság után, 20—25 éves korban házasodtak. A megismerkedést a sűrűbb látogatások, találkozások követték. A fonóban a legény a kiválasztott lány mellé ült, és csak csókért adta vissza a sokszor szándékosan leejtett orsót. A legény esténként a lányos háznál is meglátogatta kedvesét. Ha a lánynak és szüleinek is tetszett a fiú, akkor a lány kísérte ki, s egy ideig beszélgethetett vele. Ha nem akarták a házasságot, a lány szülei kísérték a legényt a kapuig. Eleinte a fiú barátaival érkezett, de ahogy komolyabbra vált az udvarlás, elmaradoztak a kísérők. Búcsúról, vásárról ajándékokat hozott a legény a lánynak, tavasszal májusfát állított a kapujába. A lányok babonás eljárásokkal is megpróbálták a sűrűbb látogatás kierőszakolását. Mikóházán hamuval öntötték le a fiúnak a lábnyomát, ha ritkán jött, de szerették volna, hogy odaszokjon. Észrevétlenül igyekeztek kihúzni a fiú hajából, vagy kifőzni a kapcáját, hogy mindig utánuk járjon.