Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

egyiket elsőháznak, a pitvar, ill. konyha után következőt pedig hátsó háznak nevezték, és a család nagyságától függően lakták az egyiket vagy mind a kettőt. Gönyey Sándor a tüzelő alapján vizsgálta a hegyközi házat és az északkeleti magyar házkultúra tipikus képviselőjének tartja. Ennek a háztípusnak legfőbb sajátossága a nagy kemencés ház (a szoba), melyből hatalmas kürtös kabola vezeti ki a füstöt a nagyon kisméretű előtérbe, a pitvarba, majd ebből szabad pendelykéményen át távozik a füst. Ezt az Észak-Európa felé elterjedő nagyszobájú kemencés házat tulajdonképpen egysejtű kemencés háznak tekinthetjük, mert a bejáró előtér csak védője a nagy lakóhelyiségnek, másrészt másodlagosan csak a füst elvezetésére való. Míg a kemencés ősi palóc házból és a kárpátukrán házból, a füst a padláson szétoszolva a tetőn át jutott a szabadba, addig az alföldi házkultúra hatására a hegyközi parasztházban a pitvarbeli szabadkémény beépítése biztosítja a füst tökéletesebb elvezetését. Az építkezés anyaga a Hegyközben a 19. század közepéig a dús erdőtakaró miatt a fa volt, ekkorra azonban a belterjesebb erdőgazdálkodás miatt megszűnt a fa beszerzésének viszonylag korlátlan lehetősége, és elterjedtek a vert- és kőfalú házak. Az építkezés anyagának megváltozása az 1930-as évekre lezárult, amit jól szemléltet az alábbi statisztika: p összes „ 0/ Vályog 0/ Kő v. 0/ hv lakóház ta /o v. sorfal /o tégla /o 1900 1903 472 24,7 247 12,9 1184 60,1 1910 2073 239 11,5 149 7,2 1685 81,2 1930 2179 96 4,4 316 14,9 1767 81,09 A Hegyközben több falu határában van kisebb kőbánya, így az 1950-es évekre a kőépítkezés teljesen kiszorította a fa- és vertfalú építési technikát. Az 1960-as években már csak elvétve, idős emberek laknak faházban. A hegyközi medence közepén, és attól délre eső falvakban a természetföldrajzi adottságok miatt korábban tért hódít a kőépítkezés, mint a hegyek lábánál vagy a hegyek között. A lakóház beosztásához hasonlóan az építkezés anyaga is a tulajdonos gazdasági és társadalmi helyzetének a függvénye. A jómódú gazdák elsők között építettek kőfalú házakat, fa-, illetve vert- és paticsf alú házban pedig volt zsellérek, napszámosok laktak legtovább. A faházak leggyakrabban boronatechnikával épültek. Legkiválóbb épületfának a tölgyfát tartották, amiből ácsmesterek készítették a házat, de Pusztafaluban, Füzéren majdnem minden gazda ért az ácsmunkához, fafaragáshoz. A ház sarkai alá rakott nagy kövekre tették a csapolással összeillesztett vastag, faragott talpfákat, melyek 60