Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

pogácsát sütöttek, néhány napra való száraz élelmet (kenyeret, szalonnát, hagymát) raktak a tarisznyába. Indulás előtt a férfiak elmentek a kocsmába és hitelbe ittak, hogy szerencsés legyen az út. Az indulás napján ugyanezért semmit nem adtak kölcsön a háztól. Nem lesz szerencséje a drótosnak, ha valaki üres vederrel átmegy előtte az úton, vagy fekete macska, illetve nyúl szalad át előtte. A vándoriparral rendszeresen foglalkozók felosztották maguk között az ország területét. Mindenkinek megvolt a maga körzete, járása egy nagyobb városi központtal. A hegyközi vándoriparosok csak a keleti országrészt járták, de az 1950-es évektől ezen belül is szűkült vándorlási területük, s 1969-ben már csak Borsod-AbaújZemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megye községeiben dolgoztak. A három község lakói más-más területre jártak. A kishutaiak elsősorban Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyéket keresik fel, Nagyhutáról pedig Borsod megyét. A vágáshutaiak elmentek Szabolcsba is, de általában a Bodrogköz, Hegyköz és a Hernád-völgy falvaiban találtak munkát. Az állandó vándoriparosok a központban egyedül vagy közösen albérletet tartottak fenn és a hét végére mindig visszatértek ide. Ha többen voltak egy központban, előre megállapodtak az útvonalakban, hogy ne akadályozzák egymást. Otthonról a központba mindig vonattal utaznak, de az útvonalat gyalog, újabban kerékpárral járják be. Csak az egymástól távol eső alföldi községekbe utaznak vonattal. A faluba beérve az ablakos ,Ablakot csináltatni! Ablakot csináltassanak!", a drótosok „Drótozni, fódozni, fazikat fódozni!" elnyújtott kiabálásával adták hírül érkezésüket. Ahol éppen javítani való edény vagy ablak volt, behívták ;s először megegyeztek a fizetségben. Reggel az első ablakszemet /agy edényt bármilyen olcsón megcsinálták, hogy egész nap legyen nunkájuk. A vándoriparosok táplálkozása nagyon rendszertelen volt. Hétköznap száraz koszton éltek, amit időnként a munkabéren felül kapott meleg étellel egészítettek ki. Egy bizonyos idő után már L legtöbb faluban akadt ismerős, ahol szívesen látták őket. A szállás nindig ott volt, ahol éppen rájuk esteledett. Nyáron a padláson. :sűrben, pajtákban, télen az istállókban alhattak. A vándoriparosok i központból egy-kéthavonta mentek haza a családhoz, de a nagyobb mnepeket együtt töltötték. Hazautazáskor a felszerelést a központtan hagyják, s itt tartják az üveg- és bádoglemez egy részét, valaaint a váltás ruhát is hétközben. A vándoriparral kiegészítésként foglalkozók és a környékre árok naponta hazatértek, esetleg két-három hétre mentek el. Leginább a Bodrogköz, Hegyköz, Hegyalja falvait keresték fel, de eljuDttak Borsod megyébe is. Az ablakos a hátára vett puhafából készített fcrosnában szállíitta az üveget, és abba rakta a szerszámait is (28. kép). Az ablako- 56