Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

A Hegyközben a ló kizárólag igásállat volt. A kiscsikót 2—3 éves korban, rendszerint tavasszal szoktatják a hámhoz, az anyja mellé fogják a szekérbe. A lószerszámokat vásáron szerezték be és a kamrában tartották. Lakodalom alkalmával virágokkal, pántlikákkal díszítették fel a lószerszámokat. Az állatok hasznosításának másik módja a család élelemszükségletének kielégítése és az eladásra termelés. Ebből a szempontból a szarvasmarha, sertés és a baromfifélék lényegesek. A tehenet télen háromszor, nyáron kétszer fejik (25—26. kép). A fejés női munka, de szükség esetén a férfiak is elvégzik, viszont a tejfeldolgozás kizárólag a nők feladata.. Az aludttejet nyáron kenyérrel, krumplizsámiskával ették, de leggyakrabban túrót készítettek belőle. A tejfelből vajat küpültek, a visszamaradt savanyú írót kukoricavagy krumplizsámiskához fogyasztották. A tejet nyersen reggelire vagy estére kenyérrel ették. Tejeskávét csak vasárnap és nagyobb ünnepeken reggeliztek, gyakoribb volt a cukrozott, forralt tej, amibe kenyeret aprítottak. A vajnak és túrónak nagyon fontos szerepe volt a paraszti táplálkozásban. Régebben kevesen hizlaltak disznót, elsősorban vajjal főztek mindent. Leggyakoribb tejes ételek voltak: tejleves lecskével vagy metélkével, krumplicibere vagy kompércibere, kásacibere, habartcibere, habartpaszuly, zödpaszulya, habarttök, tökkáposzta, habartkáposzta, savanyúkompér, tejbekása, tejberizs. Vajjal főzték a régen egyik legfőbb eledelnek számító galuskát vagy haluskát. Túróval ízesítették a tésztaféléket: túrósgaluska, kompérgaluska vagy drapacska, derelye, túrósgombóc, túróslángos, túrósbéles. ^

x 26. kép. Szekérbe fogott 25. kép. Fejés a szabadban. tehén fejese. Vágáshuta. Petercsák T. felv. Vágáshuta. Petercsák T. felv.