Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

tak helyet számára. Ujabban a tavaszi kalászosokkal együtt is vetik, mert javítja a szalma minőségét, így azt takarmányozásra is fordít­hatják. A lucernát nagyon jó és kifizetődő takarmánynak tartják, mert egy vetés után 4—5 évig is használhatják. Éppen emiatt a ve­tésforgóba nem vethették, csak a kend erf öld ekén találunk lucerná­sokat. A jobb módú gazdák termesztik, esős időjárás esetén évenként négyszer is kaszálják. A lóhere és lucerna kaszálása és összegyűjtése a szénáéhoz ha­sonlóan történik, legfeljebb a vastag lóhere rendeket többször meg­forgatják. A lóherét és lucernát még teljes száradás előtt gyűjtik Össze, s nem boglyába, hanem oszrónak nevezett szárítóállványra rakják. Egyszerűbb formája az ágaitól félig lecsonkolt karó, melyet a földbe állítanak (21. kép). Több lóherét rakhatnak a háromlábú, s rudakkal összefogott másik fajta oszróra. A takarmánynövényeket nyár végén lajtrás szekérben hordják haza, s a gazdaság nagyságától függően, a saját telken különböző épületekben, illetve szabadban tárolják. A belső telken kívüli ta­karmánytárolás csak Füzérradványban, Kovácsvágáson és Mikóhá­zán fordul elő. Aki csak teheti, lehetőleg fedél alá rakja takarmá­nyát. A föld nélküli, de legalább egy tehenet tartó családoknál és a néhány holdasoknál takarmány tárolására a padlás, a pad szolgál. A Hegyköz peremén fekvő községekben pedig általános a padláson való raktározás. A cséplőgéppel való cséplés elterjedése óta, annak befejezése után a csűrökben helyezik el a lóherét, lucernát. A Hegyköz jellegzetes és a Huták kivételével általánosan elter­jedt takarmánytároló építménye a sop, szénasop vagy szénapajta, melyet főleg a 10—15 holdas gazdák portáján találunk. A sopok a csűrtől kisebb, gerendavázas, husángokkal szegezett vagy deszkázott, gyakran cseréppel fedett épületek, melyeket a lakóháztól távol he­lyeztek el. Területünkön csak elvétve találunk négy rúdon álló, emel­hető tetejű, aöara-típusú szénatartót. Boglyába vagy kazalba csak azok rakják a takarmányfélét, akiknek már nem fér épületbe. Ez na­gyon ritka, mert az esős időjárás miatt, sokat veszít tápértékéből. Állattartás A történeti források szerint a 17. században rendkívül jelentős volt a Hegyköz állattartása. A későbbi századokban is szerves tar­tozéka a gazdálkodásnak. A legfontosabb és legjobban hasznosítható állat a szarvasmarha. Tartásának egyik célja az igaerő biztosítása, de jelentős trágyája is a földművelés számára. A gazdasági igénye­ken kívül a főleg kisparaszti önellátó gazdaságokban lényeges volt a család élelmezésében nélkülözhetetlen tejtermékek előállítása. A mó­dosabb gazdáknál gyakori az eladásra történő tenyésztés. A lótartás 41 kevésbé jelentős, csak a 15—20 holdas gazdák igázták a lovat.

Next

/
Thumbnails
Contents