Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

földeket. A kétféle szántást ugarföldeknél egymás után is alkalmazták. Meredek lejtőn felfelé kevesebbet fogatnak és sekélyebben szántanak, míg lefelé nagyobbat és mélyebben. Amíg a nyomásos gazdálkodásban ugart is hagytak, a szántásnak bizonyos sorrendje volt. Az ugarföldet június végén leugarolták. Az aratás után került sor a forgatásra, szeptemberben pedig a vetés alá való szántásra. Ez utóbbinak kellett a legmélyebbnek lenni. Az ugar felszámolásával csökkent a szántások száma. A kukorica és krumpli többszöri kapálásával megmunkált földet őszi gabonaneműek vetése előtt csak egyszer szántják. A tavasziak alá ősszel és tavasszal szántanak. A szántás kezdetének nem volt határozott napja a Hegyközben, de pénteken nem szívesen kezdték el a munkát. Amikor kiértek a szántóföldre és meghúzták az első barázdát, a földjével bedörzsölték az ökör nyakát, mert akkor egész évben nem töri fel a járom. A szántás kezdete előtt sokan, még a reformátusok is keresztet rajzoltak a föld sarkába, és ugyanezt tették a munka végén is. Sík földön rendszerint csak az első barázdán vezetik körbe a tehenet vagy ökröt, mert ha már megszokta a munkát, maga is elmegy. Az erősen lejtős helyeken azonban az asszonyok vagy gyerekek állandóan vezetik a jószágot (14. kép). A lovat hosszú madzagból készült szántógyeplővel irányítják. A szántás a Hegyköz magyar falvaiban kizárólag férfimunka, a nők csak szükség esetén, elsősorban a Hutákban fogják meg az eke szarvát. Akinek nincs megfelelő fogata és a másikra szorul, az egynapi szántásért 3—4 nap kapálással vagy más munkával tartozik. Szántás után a föld porhanyóssá tételének eszköze a borona vagy barona. Elterjedt a vasfogú faborona, melyből egyszerre kettőt használtak. Hogy nehezebb legyen, ölfadarabokat vagy vastengelyt 33 14. kép. Szántás tehénnel. Pusztafalr. Balassa l. felv.