Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

ki. A trágyát asszonyok és lányok ponyvában (travnicka, plachticka), vagy kötéllel a hátukhoz szorított háti kosárban hordják fel a meredek domboldalakra (11—12. kép). Ezt a munkát tavasszal végzik csoportosan kölcsönös visszasegítés alapján vagy napszámban. A hiedelem szerint holdtöltekor kell elkezdeni a trágyázást, mert ekkor van a legnagyobb sikere. Az erdők közelsége miatt a zsendülő vetéseket az erdei vadaktól is védeni kellett. Különösen a kukoricát, krumplit óvták a vaddisznótól éjszakai őrzéssel, tűzrakással és lármázással. A meredek határú, jórészt szlovák falvakban a talaj fellazítását a nehéz águskapávál végezték. A többi községben az 1880-as, 1890es évekig általánosan elterjedt talajművelő eszköz volt a faeke, az ún. háromrészes kerülő eke. Tovább használták a félfaekéket, melyek gerendelye és szarva fából, a többi része pedig vasból készült. Az ekéhez a fatengelyű, fakerekű talyiga járult (13. kép). A két világháború közötti években a gyári vasekék, a sackekék terjedtek el. A szántást inkább szarvasmarhával (ökörrel vagy tehénnel) végezték. A ló csak ritkábban igásállat, ez alól csak Kovácsvágás kivétel. A szántás formái a domborzati viszonyoktól függően változnak. A kevés sík területen vagy kisebb lankákon össze- és szétszántják a 31 11. kép. Szállításhoz travüiökába rakják a trágyát. Kishuta. Bakó F.felv.