Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

Csúcs, csúcsos A csúcs, vagy valaminek a csúcsosságát kifejező jel. Jele: Nyújtott és felfelé néző ujjakkal, a két kéz a test elé helyezve. A két középső ujj hegye összeér. A két tenyér hegyesszöget zár be. Derék, jóvágású A helytállás, a „karakán viselkedés", a jó megjelenés, általában a pozitívan értékelhető tulajdonságok jelzője. Jele: Behajtott kar, ökölbe szorított kéz. Az alkar vízszintes és egy kissé remeg az ökölbe szorítástól. Döcögő Tréfás jelző, vagy személyek megkülönböztetése, azonosítása végett alkalmazott jel. Azonkívül kifejezője lehet egy lassú, nem kielégítő munkafolyamat feletti elégedetlenségnek is. Jele: Lomha, döcögésszerű tipegés, jobbra-balra kilengő testtel. Fáradt, gyenge, lankadt A 12 órai munkaidő alatt nem volt ritkaság, amikor — főleg kánikulában — (50—60 °C) a felváltás elégtelensége miatt, egy-egy hengerész kidőlt. Ezzel a jellel adták tudtára az előhengerésznek a hengerész állapotát, a sürgős leváltás végett. Tréfásan is alkalmazták ezt a jelzést, főleg a kétlakiak ellen, akinek munkájára rányomta bélyegét az otthoni és fontosabb tevékenység, a munkatársai rovására. Jele: Előretartott karok, elernyedt, lelógó kézfejekkel. 88