Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

ban nem mentesítette őket az elnevezés alól. Ha az üzem területére felvonultak egy-egy munka elvégzésére, érkezésüket jellel továbbítottak, de őket is ezzel a jellel üdvözölték. Jele: Nyújtott karok, oldalt néző könyökkel, szárnycsapkodáshoz hasonló mozdulatokat végeznek. Felakasztani Az üzemi dolgozók között mészáros, böllér is akadt. Hízójukat maguk ölték le és dolgozták fel. Ezek egy része tanulta a szakmát a másik része nem. így a munkájuk minősége is változó. Ezek télen' a disznóöolés idején, a munkatársak hízóinak feldolgozását is elvállalták. A vállalkozó szellemű kontárok kifogásolható munkáján nagyokat derültek, ha a kárvallott másnap elmesélte munkatársainak a disznóölés lefolyását. Ezután következett a „böllér" ugratása, jelek útján. A címszó jele onnan vette eredetét, hogy ez időben — sok helyen még most is — a levágott és szőrtelenített sertés bőrének tisztítása, lekaparása, mosása, majd kettéhasítása e célra készített, három lábbal ellátott akasztófán történt. A jel tréfásan „akaszd fel magad" értelemnek is használatos. Jele: Ökölbe szorított kéz nyújtott hüvelykujja, feltartott fejtartás mellett, az áll alá nyomva.