Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

szabadnapon. Gyakran munka közben vetődött fel a gombázás és azt jellel továbbították gombázó társaik felé. Jele: Az egyik ökölbe szorított kézre, a másik kéz tenyere kissé behajtott ujjakkal, az előbbi kézre ráhelyezve. Gyufa Az ötvenes évekig, igazítás alkalmával olajmécsessel világítottak a hengerüregbe. Igazítás előtt a mécsesek előkészítése és meggyújtása végett, először lámpajelet, majd a meggyújtani (gyufa) jelzést alkalmazták. Jele: Az egyik ökölbe tartott kéz felett, a másik kéz hüvelykés mutatóujja összeér. A dobozon a gyufaszál elhúzását imitáló mozdulat. Hátizsák Az üzem területén dolgozók között sok volt a hátizsákot használó vadász, orvvadász. Ezenkívül a vidéki és csak hetenként egyszer hazajáró dolgozók saját készítésű (házi szőttesből csinált nagy tarisznya, spárgaszerű pántokkal ellátva) hátizskában hozták magukkal a heti „elemózsiát". Tehát a hátizsák eléggé elterjedt szállítási eszköz volt. Jele: A két kéz a hátizsák vállszíját fogja. Kanna A termosz megjelenése előtt az úgynevezett kávéskannák (kandlik) használata volt elterjedve. Ez egy 0,5 liter űrtartalmú, lemezből készített, jól záró fedővel ellátott, rendszerint világoskék színűre zománcozott, melynek a lehajtható drót szára fa fogantyúval volt ellátva. Szállítása kézben történt. Főleg a közelben lakók és a gyalogosan közlekedő dolgozók használták, a reggeli kávé vagy tea munkahelyre történő beszállításához. Jele: A test mellett lefelé tartott kar, behajlított ujjakkal, a kanna szállítását imitáló mozdulatokat végez.