Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

A főmester türelmét vesztve, megparancsolta az áldozatoknak, küldjék be hozzá az ugratót. Igen ám, de az viszontugratásnak vélte az üzenetet, és fütyült annak eleget tenni. Vesztére, mert a főmester a hiába való várakozás után kiment az üzembe, és mindenki szeme láttára és derültségére jól összeteremtette az illetőt. Volt rá eset, amikor még a fülét is megcibálta. Ilyen balul sikerült tréfa után volt mit hallgatnia, illetve néznie a tréfacsinálónak, mert társai a jelbeszédtárban található, és az esettel összefüggő, bosszantásra alkalmas jelek tömegét zúdították felé. Az előbbi esemény a következőképpen játszódott le: Ugrató: Karjelzésekkel vagy füttyszóval hívja fel a beugratott személy figyelmét. Integetés Jele: Egy, vagy két karnak több irányú, gyors mozgatása. Ugratott: Én? Jele: A mellre helyezett nyújtott mutatóujj, a fej kissé előrebillentve. Ugrató: „Igen! Menj be a főmesterhez az irodába, mert hívat!" Igen Jele: A közismert bólintás. Menj Jele: Az egyik kézfejen — melynek ujjai nyújtottak, és a tenyér lefelé néző —, a másik kéz ujjai lépegető mozdulatokkal haladnak. Főmester Jele: A bezárt kézfej nyújtott mutatóujja, az orr alatt elhúzogatva. Iroda Jele: Az egyik kéz tenyerén a másik kézzel az írás imitálása. Menj Jele: Az egyik kézfejen — melynek ujjai nyújtottak, és a tenyér lefelé néző —, a másik kéz ujjai lépegető mozdulatokkal haladnak. Ugratott: Kijött az irodából, akit a beavatottak már lestek. Az ugratóval jel útján közölte, hogy ő menjen be! „Te menj be az irodába!" Te Jele: A nyújtott mutatóujj határozottan a szóban forgó személy irányába mutat. (Közelről, a mellének szegezett mutatóujjal.) Menj Jele: Az egyik kézfejen — melynek ujjai nyújtottak és a tenyér lefelé néző —, a másik kéz ujjai lépegető mozdulatokkal haladnak.