Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

üzemfőnök. Magához intette a hengerészt, közben ő is feléje rohant. Körülbelül félúton találkoztak, és itt válogatás nélküli gorombasággal szidalmazta. Majd az összecsapás hevében dühösen felmondott a hengerésznek. Erre elrohant a hengereszterga-műhely felé. A főmester mellett elhaladva, csak annyit mondott: „felmondtam a nyavalyásnak, két hét múlva mehet!" A főmester — aki a második összecsapás okát nem ismerte, mivel az üzemfőnökkel való beszélgetés ideje alatt, háttal állt a folytatólagos sor felé —, az üzemfőnök után lépett és megkérdezte a felmondás okát. Az üzemfőnök a látott (és az általa félreértett) jelbeszéd szövegére utalt, majd azzal egészítette ki: „ilyen nagy pofájúak menjenek a fenébe". Ezután értesült a főmester a kemencénél bekövetkezett üzemzavarról. Az ezzel kapcsolatos és szükséges intézkedések megtétele után meghallgatta a hengerészt, aki beismerte a homokolást, ami az incidens kezdetére adott okot és ismertette a felmondás okát képező párbeszéd helyes értelmét, amit a hírvivő kemencesegéd is megerősített. Az elmondottak alapján nem volt nehéz megállapítani, a hengerész fegyelmi vétséget követett el ugyan, de a párbeszédet az üzemfőnök félreértette. Ebben a hengerész nem volt vétkes. Mivel a hengerész kétgyermekes családos ember, a felmondás elkeserítette, s ügyének tisztázása végett, üzemfőnöki kihallgatásra készült. A főmester, aki jól ismerte mindkettő heves természetét, nem engedte. Megígértette vele, hogy a felmondási idő alatt veszteg marad, majd ő elintézi. Két hétig az ügyről szó sem esett. Kerülte a témát, nehogy olajat öntsön a tűzre. A felmondási idő leteltével megkérdezte üzemfőnökét, hogy — az abban az időben szokásos — leszámolási jegyet kiállítsa-e? „Igen, menjen a fenébe!" (Mármint a hengerész.) Ekkor közölte üzemfőnökével a párbeszéd helyes szövegét, aminek utána járt és meggyőződött annak valódiságáról. Utalt a hengerész családi állapotára, valamint arra, hogy az az ember egy félreértés áldozata. Majd ismételten megkérdezte, hogy a közöltek után is kiállítsa-e a leszámolási jegyzéket? Az üzemfőnök rövid gondolkodás után csak annyit mondott: „maradjon!". Eddig a történet, amely végződhetett volna rosszabbul is. Április elsejei tréfálkozások Április elseje hagyományosan az ugratások napja. A tréfálkozásokat főleg a fiatalok művelték, előre kitervelt módon, a szemtanúk derültségére. A leggyakoribb és legprimitívebb áprilisi tréfa az volt, hogy rendszerint a gyanútlan „zöldfülűeket" beküldték a főmesteri irodába azzal a mesével, hogy a főmester hívatja. Az irodában derült ki, ugratás volt az egész. Az ugrató sikerén felbuzdulva, újabb áldozatok után nézett és eszébe sem jutott, hogy ezzel a főm estért bosszantja, mivel egymásnak adták a kilincset a beugratott személyek. 110