Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

kizárja, hogy ne ismerte volna a Butykay név Írásmódját. Povovsz­kyra ezek már alig állnak. Mint Miskolcra került görög kereskedő, alig ismerte a Butykay név írásmódját, az ezzel kapcsolatos hazai hagyományokat. Ezek után úgy véljük, hogy a városnév és évszám nélküli, két ty-s, azaz BUTTYKAY jelzetes edényeknek Povovszky idejében, 1840. szeptember 2. és 1845. augusztus 29-e között kellett készülnie. A gyár utolsó, ún. Mildner- és Grafl-korszakából két jegy típu­sa is fennmaradt. A kettő között nincsen ábrázolási eltérés, pusztán a városnév írásmódja eltérő. Egyiken latin, a másikon pedig gót betűs Miskolc városnév olvasható. A kétfejű sas — mint közis­mert — a császári privilégium attribútuma. Ezt többek között azok az adatok is bizonyítják, melyek szerint 1842 elején Fischer Móric herendi porcelángyárosnak is megengedte a helytartótanács, „hogy „czimtábláján, pöcsétjén", s árui megjelenésénél cs. k. sast hasz­nálhasson, s aláírásában e nevezettel „cs. k. kiváltságos porczellán­gyár" élhessen. 31 Tudjuk, hogy az elnevezéssel élt is Fischer Móric, mint ez az 1843-as iparműkiállítás tárgyjegyzékéből kiderül, azon­ban a kétfejű sast sem ekkor, sem később — még a Bach-korszak­ban sem — használta készítményein. Tehát a kétfejű sas puszta használata is sokatmondó olyan időszakban, amikor még a külsőd­leges, sztereotip jegyek — amilyen a kétfejű sas is volt — valami­lyen hovatartozást, magatartást fejeznek ki. Azt eddig is tudtuk, hogy a „Miskolcz" feliratos, kétfejű sasos jegyek használatának ide­je az 1848—49-es szabadságharc bukása utáni évtized volt, sőt azt is tudjuk meglehetős pontossággal, hogy ekkoriban Mildner Ferenc Alajos volt a miskolci kőedénygyár tulajdonosa. Mildner mellett mindössze 1867-ben szerepel társtulajdonosként felesége, Gräfl Franciska Szerafina. Ök ketten diszponálnak az ápoldának eladott „gyárházon". Eddig azonban még nem volt nyilvánvaló, hogy Mild­ner Alajos Ferenc nem egyedül, hanem Gräfl Ferenccel együtt bir­tokolta a miskolci kőedény- és porcelángyárat. Mildner csak akkor vált a gyár kizárólagos tulajdonosává, amikor Gräfl meghalt, s ré­sze feleségére szállt át. Ily módon érthető, ha az 1852-től 1862-ig terjedő tíz év alatt kétféle jegyet alkalmaznak a miskolci edénye­ken. Egyik a Mildner— Gräfl-korszak produktuma, míg a másik a Gräfl halála utáni esztendők terméke. A sasos címert csak a sza­badalom után, vagyis 1852. december 19-e után használták. Miután a címer a gyár működésének végéig megmaradt, pusztán a város­név írásmódjának változásából következtethetünk a gyár életében végbemenő olyan jellegű változásra, mely a jegy megváltozását is eredményezte. Az 1850-es évek második felében oldódik a szabadságharc köz­vetlen bukását követő légkör. Megszűnnek az évekig tartó hadbíró­sági ítéletek, s az uralkodóház joviálisabb politikai magatartást

Next

/
Thumbnails
Contents