Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

1. kép. A gyár képe sú csengő hangot hallat. Ha azonban égetése nem történik megfelelő gonddal, az edény összeesik, amorf masszává olvad. A kőedény égetése különösen akkor volt nehéz, amikor még nem álltak rendelkezésre modern paraméterek, s pusztán tapasztalati úton konstatálták a kemence hőfokát. Nem véletlen, hogy Nendwich Károly éppen a kőedények égetéséről tart tájékoztató előadást az Iparműegylet helyiségében az 1840-es évek közepén. A kőedény anyagának — a közönséges agyagétól eltérő volta miatt — egészen más jellege, karaktere volt, mint a fajansznak. A fajansznál — még a manufakturálisnál is — gyakoriak a korongolt áruk. A kőedénynél viszont ezek teljesen hiányoznak, s itt a tárgyak, áruk készítése, sokszorosítása inkább préseléssel történik. Ez különösen olyan készítményeknél feltűnő, ahol korábban koronggal biztosították a termelés ütemét, folytonosságát. Holicson, Tatán, Budán és más XVIII. század végi fajanszgyárak kőedény gyáraink készítményei között pl. hiába keresünk olyan korsót, mely a habánok hatására készült volna. Inkább préseléssel, majd ragasztással előállítható, egyszerű lapokkal határolt kulacsfélék pótolták a korongolt technika produktumait. A kőedénygyárak terjesztették el a lakosság széles rétegei között a hullámos peremű tálak sajátos típusát^ mely nemcsak a dunántúli kőedénygyárak készítményei között található, hanem a miskolci kőedénygyár készítményei között is/

1 Az alábbiakban részletesen foglalkozunk a miskolci kőedénygyárak történetével, létrejöttük előzményeivel, közvetlen okaival és azoknak a hatásoknak elemzésével is, melyek Miskolc agyagipari arculatát évtizedekig meghatározták. Foglalkozunk az egyes típusok eredetével és a kőedénygyártás európai összefüggéseivel, valamint a technológiai és művészi kialakítás kapcsolataival, kölcsön7 hatásával.