Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

Í83o-tóí új szakasz nyílt a miskolci porcelán- és kőedénygyár életében. Butykay mindent elkövetett, hogy hitelezőit kielégítse, ne csak a kamatot, hanem a tőkét is visszafizesse. Ezt mindenekelőtt „a szorgalommal folytatott gyári munkálkodásoknak" reményétől várta.

4 Mint kereskedő azzal is tisztában volt, hogyan tehetné gyárát kifizetődőbbé. Mindenekelőtt, ha a hagyományos kőedények gyártásánál marad, a gyár kapacitását kell kihasználnia maximálisan, vagy a kőedénynél és a Wedgwood-árunál is piaciképesebb, de ugyanakkor olcsóbban előállítható kerámiaféleséget kell készítenie. Nem kétséges, hogy ilyen szempontból csak a porcelán jöhet szóba, mely •még importkaolin esetében is a szubveniált összeg tizennyolcszorosát jövedelemzete, mint ez a herendi porcelángyáros Fischer Móric Zsoldos Ignácnak nyújtott információiból kitűnik.

5 Bizonyára Butykayt is ilyen célok hevítették, amikor elhatározta, hogy fáradságot nem kímélve gyárát átalakítja porcelángyártás céljaira. A vállalkozás azonban rengeteg pénzt és több előfeltétel biztosítását követelte. A pénzt csak hitelekkel tudta úgy-ahogy biztosítani. Viszont ahhoz, hogy megkezdhesse költséges beruházásait, nemcsak megfelelő szakemberről kellett gondoskodnia, hanem kaolinról is, mely a porcelángyártáshoz nélkülözhetetlen. Ha Magyarország múlt századi térképét megnézzük, első pillanatra feltűnik, hogy ott létesültek, alakultak kőedénygyárak, ahol a közelben üveghuták működnek, vagy működtek a XVIII. század végén. Ez az összefüggés érthető is, hiszen a kőedény anyagának is egyik fontos eleme a kvarc, vagy népies nevén „békasó", melyet az üveggyártásnál használnak. A XVIII. század közepén és második felében hutáink egy része megszűnik. Ugyanis, a fa egyre emelkedő ára deficitessé teszi a termelést. Ekkor szűnik meg a bakonyi, bükki és a zempléni hutáink egy része is. Igaz, hogy a keramikusság — a helyi fazekasság ugyanúgy, mint a kőedénykészítés — szintén jelentős mennyiségű fát igényel, mégis másként realizálódik a hőenergia a kerámia-, mint az üvegiparban. Míg az alacsony eladási ár és a drága tűzifa következtében az üvegkészítés deficites, a kerámiaiparban, az olcsó alapanyag és a magas eladási ár ellensúlyozza a drága faárat. A kőedénygyártás hasznossága közhelyszámba mert a XIX. század elején. Butykay is „midőn már fülig volt az adósságban, akkor állítá föl e gyárat, hogy az őt fenyegető veszélyben mentőszerül" használhassa. A második tulajdonos Povovszky is azt akarta, hogy alkalomadtán mentőszerül használhassa a gyárat. „Lehetetlen azonban — írja a P. H. 1845. március 6-i száma —, hogy egy ilyen vállalat — kivált a kezdet legtöbb nehézséggel járó éveiben — azon kívül, hogy magát saját erejével önállásra, sőt hasznothajtó állapotban felküzdötte, még máshonnan eredett terhek halmazát is elvi69 selje." Butykay szerint az alapítástól eltelt „tíz év... alatt" sikerült