Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

16. kép. Tál madárral, máz felett festett. Kőedény, 1854 körül tették. Ekkor, szeptember 30-án vették fel Stoy Flórián kőedény- és porcelánfestőt is, aki évekig dolgozott a gyárban ebben a minőségben.

92 Rajta kívül még 5 festő dolgozott 1853-ban a miskolci kőedény és porcelángyárban, ahol nemcsak kőedényt készítettek, hanem porcelánt is, hiszen a gyár alkalmazottjai között nemcsak 2 sima égetőt találunk, hanem 2 bisquit égetőt is.

93 Dalnoki Barna, Kis Gábor és Vahot Imre: Miskolcz és Diósgyőr című leírásában

94 nemcsak azt olvashatjuk a város felső részén álló kőedénygyárról, hogy az az 1852-ik évben került „rendszeres kezelés alá", hanem azt is, hogy „kitűnő porczellánt" készítenek benne. „A kőedény gyárak közt — olvashatjuk Fényes Eleknél — legnagyszerűbb a miskolczi. Ez 42 rendes gyármunkást foglalatoskodtak s feldolgozzák évenként 2400 mázsa agyagot Tapolczáról, 600 48