Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

gálhatott volna Butykay hitelezőinek. Erről ugyan Povovszky belépése következtében le kellett volna mondaniuk, a gyár működésének biztosítása azonban akut kérdés maradt. Povoszvky és Barkassy között létrejött adásvételi szerződés egyik pontjából kiderül, hogy Povovszkynak a működtetést sikerült megoldania. Ezért, amikor Barkassy kezébe kerül át az üzem és felszerelése — kivéve a Szinván álló masszamalmot —, a beindítással már nem kellett foglalkoznia. A Povovszky-korszak kőedényeiről nem sokat tudunk, több jel arra mutat, hogy ezek alig különböztek — legalábbis, ami külsejüket illeti — a későbbi, főleg azonban a korábbi időszak készítményeitől, illetve úgy gondoljuk, hogy inikább a Butykay-, mint a Barkassy-korszák edényeire hasonlítanak. Már Povovszkynak sikerült-e a gyárhoz festőket találnia, nem tudjuk. Valószínű azonban, hogy a nagyobb volumenű és igényesebb termelés csak Barkassy belépésével indul meg Miskolcon. Barkassy Imre nem annyira vállalkozásairól, mint in'kább pénzügyleteiről ismert, melyeket Bécstől Erdélyig bonyolított. A 40-es évek közepén — a miskolci kőedénygyár megszerzése idejében — egyre inkább az ipar felé fordult. Ezt bizonyítja Szűcs Sámuel naplójának az a mondata is, mely Barkassyt, mint iparpártolót említi. „Meglátogatám Barkassy József úr fiát — olvashatjuk Szűcs Sámuel naplójának V. kötetében

79 —, ki Krass György és fiánál selyem gyártást tanul, s ez életmódra Barkassy Imre úr tanácsából adá magát." Barkassy ugyan nem ismerte a kőedénygyártást, mikor a miskolci kőedény, és porcelángyár volt zálogos tulajdonosának, Povovszky Jánosnak az örökébe lépett, s talán ennek tulajdonítható, hogy viszonylag rövid idő — nem egészen három év — alatt vállalkozásába belebukott. Barkassy Imre a Kisfaludy Társaság tagjaként,

80 irodalmi ambíciókat is táplált magában. Érthető, ha mint beállítottságánál fogva érzékeny művészembernek vállalkozásaival nem sok sikere volt. Barkassy Imre idejében nemcsak a szériatermelésre alkalmas kőedénykészítés folyt Miskolcon, hanem — mint a Hetilap 1846. évi, 62. számából kiderül — porcelángyártás is. A miskolci fehérkőedény-gyárban „az újabb" gyárvezető tulajdonos, vagyis Barkassy belépte óta „a keresettebb ízlést is kielégítő porczellán díszpéldányok is állíttatnák elő". Nem tudjuk, hogy valódi porcelánról, vagy Wedgwoodról van-e szó, de aninyi bizonyos, ahogy Butykaynak, úgy Barkassynak sem sikerült a porcelánnal segítenie egyre súlyosbodó anyagi helyzetén. Barkassy beléptével alig javultak a viszonyok a miskolci kőedénygyárban. Az 1846-os iparműkiállításon a gyár ugyanúgy nem szerepel, mint az 1844. és az 1842. évi kiállításokon, melyeken pedig a korabeli magyar műipar szinte kivétel nélkül képviseltette magát. Szűcs Jánosnak az Iparműegyesülethez 1846-ban írott leveléből eleven színekkel bontakozik ki a miskolci kőedénygyár szo- 40