Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

lített adatán kívül Borsod megye 1845-ös közgyűléseinek 3495-os tétele is bizonyítja. Ebben „Barkassy Imre Bétsi Udv. Ügyvivő kéréséhez képest Povovszky János által .. .kiadott 13 rendbeli letisztázott kötelező 's váltólevelek, a' Törvény értelmében kitábláztattak."

77 A Povovszkytól kitáblázott 13 váltólevél összértéke, az adott árfolyamot figyelembe véve 20 498 ft. pengő pénzben, tehát csak alig több, mint az a pénzösszeg, melyért Butykay József 1840. szept. 2-án kelt szerződés szerint ,,porczellán és kő edény gyárát" Povovszky Jánosnak elzálogosította.

78 Miután az elzálogosítást a törvényszék elismerte, a hitelezői választmány többszöri erélyes követelése ellenére sem csatolták a porcelángyárat a csődtömeghez, ezért a gyár elárverezésére sem 1841-ben, sem később, 1842—43-ban, sőt még 1844-ben sem került sor. Povovszky csődbe jutásával azonban a porcelángyárat is hozzákapcsoltak a csődtömeghez, s hogy mégsem árverésen kelt el, hanem megegyezéses alapon, az Barkassy közbelépésének tulajdonítható. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Butykay hitelezőinek választmánya mindent elkövetett, hogy a kőedény és porcelángyárat Butykay csődtömegéhez kapcsoltassa. Ez azonban nem sikerült, s a gyár Povovszkyé lett azon átadólevél alapján, melyet 1840. november 2-án állított ki nevére Butykay, amikor még nem mondták ki ellene a csődöt. Noha a miskolci törvényszék — mint első fokú csődhatóság — elismerte Butykaynak a gyárra vonatkozó tulajdonjogát és elállt attól, hogy a gyárat Butykay tömegéhez kapcsolja, mikor Povovszky gyárát elárverezni akarta, hogy kitérjen az elébe tornyosuló csődveszély elől, hirtelen Götz és Bahr csődtömeggondnoka mondott ellent az elárverezésnek. Érthető, ha ilyen körülmények közt nem lehetett az elárverezést sikerrel megejteni, s Povovszky nem térhetett ki a csőd elől. Ekkor már Butykay csődperét is ugyanúgy fellebbviteli bíróság tárgyalja, mint Götz és Bahr csődperét. Ez a körülmény minden bizonnyal nyugtalanítólag hatott az érdekeltekre, köztük nem utolsósorban Povovszkyra, hisz nem lehetett biztos benne, hogy az első fokú bíróságnak azt az ítéletét, .miszerint a kőedénygyár az övé, és nem tartozik Butykay csődtömegébe, mikor változtatják meg. A csőd elől való kitérés vagy a csődből való kijutás nem mehet másként, mint kompromisszumok árán. Povovszky helyzetét még az is nehezítette, hogy csődtömegének legnagyobb tételét alkotó kőedénygyár hovatartozása nem volt teljesen tisztázott, s mint Povovszky kísérlete is mutatja, megvételétől az emberek egyaránt idegenkedtek. Érthető, ha Povovszky a gyáráért csak elenyésző árat kaphatott. Barkassyt a megvételi szerződés megkötésékor az a Vadnay Bertalan képviselte, aki Povovszky csődperében, mint rendszerinti esküdt szerepelt. E körülmény különös jelentőségű, hiszen olyan személy közreműködése nélkül, aki az ügyet ne ismerné részletesen, Barkassy sem mert volna vevőként fellépni. Az 1845. aug. 20-án, Barkassy és 38