Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

lálkozihatunk elárverezésével. Az első olyan adatokat, melyek szerint is megtörtént volna az árverés, 1843 őszéről találjuk. A MiskoL czi Értesítő 1843. aug. 8-án megjelent hirdetése szerint, a „Miskolczi kő-edény a legújabb gyártásból" származó darabjai Furman Ferdinándnál már nagy mennyiségben kaphatók. Ebből, de a következő hirdetésből még inkább nyilvánvaló, hogy a gyár termelése hosszabb időre leállt. A szeptember 5-i hirdetésben már kereken kiírják, hogy a miskolci kőedénygyárban „az égetés folytatván, a legújabb gyártás a legfeszültebb várakozásinak is megfelel." Miután ns. Butykay József hitelezőinek választmánya a megyei törvényszékhez intézett folyamodása szerint 1843. március 6-án sereglik össze a hirdetés szerint, mely többek között a Világban is megjelent, a fenti adatok és ennek alapján arra gondoltunk, hogy a gyár időközben talán árverésen eladatott. Ez azonban nemcsak 1842-ben, hanem még 1843-ban sem történt meg, különben alig jelent volna meg a Mdskolczi Értesítőben 1844. július 112-én, hogy ,,a' miskolcizi portczellán és kő-edény gyár folyó év Aug. 1-ső napján fog árverés útján a többet ígérőknek eladatni". Molnár szerint meg is történt a hirdetési árverés, amit a Miskolci Áll. Lt. Megyei Közgyűlések 1844/4270. sz. jegyzőkönyvének mutatóiból állapít meg, melyben a jegyzőkönyv és az akta tartalmát a „Miskolczi Porczellán gyár eladása" címmel foglalja össze. A jegyzőkönyvből és az aktából azonban kiderül, hogy szó sincs az eladás megtörténtéről, ellenkezőleg: az idézett jegyzőkönyvben Schiller Károly jogtanár, a Götz és Bahr-féle csődtömeg gondnoka tiltakozik az ellen, „hogy Nemes Butykay József Csődtömegéhez öszve írt, s a nevezett bukott fél tömege nagyrészét tevő Miskolczi porczellán és kő edény gyár fojó Évi Augusztus 1 ső napján árverés útján el adatni czéloztatik". Az eladás ellen bizonyít a Pesti Hírlap 1845. III. 6-i cikke is, mely érdekes adatokat közöl „a miskolczi Porczellángyárról". Azt tartam, ha hasznot nem, de kárt sem fogok az ügynek tenni — olvashatjuk — ha a' nagyközönség előtt tudtomra még kikürtölve nem levő, miskolczi porczellángyár ismertetése végett néhány sorokat közrebocsátok, s azoknak, kik e gyárat nem igen .ajánló oldalról ismerek, némi föl világ osításokkal szolgálok. Igaz, hogy ezen gyár most harmadszor van csőd alatt, de ez tőle senkit vissza ne rettentsen, mert habár ebből azt lehet is gyanítani, hogy múltja nem igen kecsegtető lehete, tagadhatatlan mégis, hogy mindenkor magában hordta egy szebb jövő' magvát, hanem mindeddig hiányzottak ápoló kezek, melyek azt létre fejlesszék. Mert közmegelégedést nyert készítményei Miskolcz' vidékén sőt távolabb is, jó keletet vívtak ki magoknak' s' a gyár boldogabb napjaiban igen szépen jövedelmezett." Nemcsak azt tudjuk meg a közleményből, hogy a gyár „most harmadszor van csőd alatt", hanem azt is, hogy „a bukottnak zavaros pénzviszonyaiba bonyolult 31 egyik kezese ragadta magához a gyárat, ideiglenes czíimmel". Noha ii