Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

2. Á gyár első bukása Mint láttuk, Götz és Bahr kereskedők tanácsaival és segítségével Butykaynak sikerült 1836-ban a csőd elől kitérnie. Ettől kezdve Götz és Bahr üzlettársa, akik viszont Steiner bécsi bankárostól felvett hitellel segítik magukat és Butykay üzletét. Többek között vállalják, hogy áruikkal kielégítik Butykay adósságát. Számításaik azonban nem váltak be, mert az 1838-as pesti árvíz miatt Steiner felmondta Götznek és Bährnek azt a hitelét, „mellyet ezek a Butykay adóssága kiegyenlítésére fordítottak". Erre Götz és Bahr „hitelezőiktől megtámadtatva, vagyonukat Bírói Zár alá vétetni Kinteleníttettek..." Butykay mindent elkövetett, hogy üzlettársait a csődből kisegítse. 1839. január 2-én a kőedénygyárat is nekik adta. Amikor azonban úgy látta, hogy ez sem segít üzlettársain, Steinernek, majd alig három hónappal később, 1840. szeptember 2-án Povoszky Jánosnak adta kőedénygyárát. Ily módon tehát az alapítástól 1839. január 22-ig volt Butykayé a miskolci kőedénygyár. Másrészt az iratok szerint Butykay bajba jutott üzlettársai kisegítésétől remélte helyzete jobbra fordulását. Sikerült is ezekkel a mahinációkkal majdnem két évig tussolnia Götz és Bahr kereskedők és a maga fizetésképtelenségét. Götz és Bahr csődjét csak 1841. november 26-án mondta ki a Helytartótanács, 1841/29839. számú határozata alapján a Pesti Városi Törvényszék.

19 Pergondnokul Hen_ gelmüller Mihály helyettes ügyészt jelölte ki a törvényszék. A Götz és Bahr társak bukása miatt Butykay helyzete is elromlik. Végül is — a számtalan huzavona, mahináció ellenére — a hitelezők zaklatásai elől 1841. augusztus 21-én „tartozási és a követelési állapotának fel fedezésével, mint értékében megbukott, ön maga ellen a' Csődöt meg nyittatni kéri".

20 Az eset a városi és megyei közvéleményt egyaránt foglalkoztatta. Nem csoda, ha Szűcs Miklós naplójában is megörökíti az eseményt. „21-kén A' gyűlés utolsó napján Butykay hitelezői, az általa kiadott kötelezvényeket betábláztatták, Butykay pedig Csődöt kért maga ellen, ámbár azt állítja — írja Szűcs Miklós —, hogy vagyona vagy 20 000 frt-tal p.p (pengő pénzben) haladja meg tartozását, ezt azonban maga sem hiszi, annál kevésbé hitelezői, bár mennyire szeretnék hinni."

21 A megyei törvényszéken még a 20 ezer forintnál is magasabb követelési állapotot tüntetett fel, amikor azt állította, hogy 119 640 forint tartozásával szemben, nemcsak a kereskedési könyveiben található 142 121 forint követelés különbségével kell számolni, hanem még azzal a mintegy 3200 forinttal is, mely az „égetésre készen álló edények" értékéből adódik, s így — a jegyzőkönyv szavaival — „még 22 481 ft 16 krok. lehetnének javára számítandók". Butykay kifejtette annak okait is, hogy miért kéri maga ellen a vagyonzárt. Bevallja, hogy „számos hitelezői kielégítésére szolgálandó gyára mun-