Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

is volt. A legrégibb, a Butykay-féle a múlt század első évtizedeiben működött", a másodikat Mildner Alajos Ferenc alapította a XIX. század derekán. Ez a gyár a hatvanas években megszűnt. 1885-ben Koós István (!) állított fajansz gyárat. Mihalik József említ olyan darabokat is — írja Leszih —, melyeken a Miskolcz név mellett még Novothny jelzés is van, de ezekről bővebb tudomásunk nincsen. Szendrei: Miskolcz város története IV. kötetének 734. lapján egy másik gyárról is megemlékezik. Szerinte 1863-ban „Mindégh József miskolczi lakos gépekkel felszerelendő porczellán készítő műhely és égető kemencze felállítására kér engedélyt a várostól". A Mindégh-féle üzemről ezen az egy adaton kívül semmit sem tudunk. Ügy látszik, rövid ideig állhatott fenn, mert a Borsod-megyei Gazdasági Egylet 1871. májusi kiállításán nem szerepel a kiállítók között, noha ezen a város és megye minden rangosabb iparosa, termelője kiállította munkája, termelése legjavát. Az elmondottakból azt hihetnénk, hogy a Biszterszky és Butykay által alapított kőedénygyár támadt fel újra és újra néhány évnyi vagy évtizednyi szünet, pangás után, hiszen az eredetileg is kőedénygyár céljaira emelt épületkomplexum szinte csábíthatta a vállalkozókat edénygyár alapítására. Ezzel szemben több, egymástól független és különböző időben alapított edénygyárral állunk szemben. A Leszih által említett első és második, vagyis a Butykay- és a Mildner-féle gyár ugyanaz volt. A Butykay által alapított kőedénygyár került Barkassy Imre bukása után Mildner Alajos Ferenc kezébe, aki azt — mint később olvashatjuk — előbb felajánlja a városnak katonai laktanyául,

9 majd amikor ajánlatát nem fogadják el — megpróbálja elárvereztetni. Néhány évig azonban nem sikerül eladnia, így feltehető, hogy Mindégh János helybeli lakos ebben próbálja felállítani gépekkel felszerelt üzemét. 1867-ben végre sikerül az eladás a helybeli szegényápolda céljaira. Ennek tulajdonában marad a telek, s egy ideig az épület is, mígnem a régi, múlt század eleji épület helyett újat építenek az ápolda céljára. Legfeljebb tehát a Mindégh-féle üzem lehet kontinuitásban Butykay üzemével. Míg a Novothny-féle kőedénygyárról a Mihalik által említetteken kívül semmit sem tudunk, a Koós-féle üzemről már részletes leírásaink vannak. 1882. szeptember 30-án adja tudtára „a nagyérdemű közönségnek", hogy helybeni zsolczai kapu 5 szám alatt egy üveg- és porcelánfestődét nyitott. Nemcsak „kiegészítő tárgyak" készítését vállalja, hanem ,,a legegyszerűbbtől kezdve a legszebb művészi kivitelű monogrammok", betűk, arc_ és tájképek festését is.

10 1884-ben még mindig „porczellán festődé"

11 volt a Koós-féle gyártelep, de mint a Borsodmegyei Lapokban olvashatjuk, „gyárhelyiségét már ezévben teljesen átalakítandja, nagyobb szabású majolika és porczellángyárat s égető kemenczét építtet, hogy a nagyobbodó igényeknek is képes legyen megfelelni". Az átalakított gyár részletes leírását és az 16