Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

langlakásokra nem volt tekintettel, de joggal feltételezhető, hogy a kőházak között kerültek összeírásra. A mezőkövesdi járás egyes községeiben a kőházak száma igen magas, négyben eléri a 100 százalékot (Bogács, Cserépfalu, Ostoros, Szomolya), öt faluban pedig meghaladja a 90 százalékot (Bükkzsérc, Cserépváralja, Kacs, Noszvaj, Tibolddaróc). Kétségtelen, hogy a barlanglakásokat ezekben a magas százalékot felmutató falvakban kell keresnünk, de a mélyebbre nyúló vizsgálat — helyszíni kutatás, levéltári, irodalmi adatgyűjtés — mégis más eredményeket hoz. Nem volt minden 100 százalékos faluban barlanglakás és olyan településeken is megtaláltuk, ahol a kőházak száma csak 48 százalékot tett ki (Andornak). A Bükk vidékének barlanglakásairól, a nagyobb táj kereteit szemlélve, először az 1870. évi népszámlálásban kapunk utalást.

5 Az adatok értékelésében az olvasható, hogy a birodalomban 2 991 277 lakás közül „pinczelakpkra", „ide értve az úgynevezett putrikat is", összesen 14 596 esik. A részletes, megyékre és járásokra bontott adatokból viszont kétségtelen, hogy inkább mélyített veremlakásokról, földházakról van itt szó, mint barlanglakásokról. Borsod megyében 45, Nógrádban 56, Hevesben 293 ilyen építményt írtak össze és itt egyedül a tiszai járásban 190 volt a számuk, ahol a barlanglakás jelenléte szóba sem jöhet. A Bükk barlanglakásait, mint tudományos kutatási témát, Herman Ottó fedezte fel. 1900. december 20-án és 1901. július 25-én, két alkalommal tett utazásokat „a borsodi barlanglakókhoz". Erről egy rövid hír számol csak be a Természettudományi Közlönyben: „Barlanglakok a Bükkben. Herman Ottó, Görgey Sándor miskolczi törvényszéki bíró figyelmeztetésére és dr. Tarnay Gyula Borsod megye alispánjának intézkedésétől támogatva, mint már előbb a Bükk hevesi részében, most a borsodiban a barlanglakások egész rendszerét fedezte föl. A barlanglakásokat jó magyar nép lakja."

6 A gyűjtött anyagot, tapasztalatait Herman Ottó nem írta meg, csak naplója maradt ránk, amit a Néprajzi Múzeum őriz.

7 Az első ismert, topográfiai és néprajzi adatokat is tartalmazó közlemény Bátky Zsigmond rövid tudósítása az Ethnographiában.

8 Bátky Szomolyán látott barlanglakásokat, ezeket le is írta és közli, hogy Novajon és Ostoroson is vannak még. Érdekes az a Szomolyán (?) kapott információja, hogy „60—70 évvel ezelőtt jöttek divatba (a barlanglakások) máshonnan beköltözött lakosok révén". A közleményben szereplő Novaj kétségtelenül elírás Noszvaj helyett, amit a nevek hasonlósága magyaráz. Valószínű, hogy Malonyay népművészeti monográfiájának ide vágó utalása is Bátky adatközlésén alapul: „Borsod megyében a Bükk hegység peremén levő községek: Szomolya, Novaj, Bogács, Ostoros... bővelkednek bar7