Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

darócon és Kacson pedig a konyhát mázolták szürkésbarna színűre. Ahol a kemencének kürtőszerű lángfogója volt, azt minden kenyérsütés után újra meszelték (Tibolddaróc). A pinceház bútorzata az utóbbi hetven év során mennyiségileg és minőségében egyaránt nagyot változott. Herman Ottó 1900-ban két ilyen jellegű vázlatot készített, s ezeken csak a legfontosabb bútorok szerepelnek. Az andornaki pinceházban mindössze egy asztal, egy láda, egy bölcső és két ágy van, a nagyobbik neve nyoszolya, a kisebbiké kuczkó. Az ostorosi vázlat hiányosabb ennél, mert itt csak egy asztalt és két fekvő alkalmatosságot, egy ágy-at és egy vaczoknak nevezett dikót tüntet fel (2., 12. kép.). Hasonló eredményt hozott saját ostorosi kutatásunk is: 1910-ben szinte ugyanolyan a barlanglakás berendezése, mint ahogyan Herman O. látta Andornakon, csak itt felbukkan még egy új, archaikus elem is, a kőlábakra fektetett pallóból összeállított lóca (20. kép.). Hasonló időpontban egy módosabb ostorosi pincelakásban már három ágy van, tehát a család több tagja alhatott ágyban és kevesebben a sutban, a patkán, a lócán, vagy éppen a földön. Egyébként az 1945. előtti időkben általános gyakorlat volt, hogy egy ágyban ketten aludtak, sőt, a gyerekek még többen is. Az 1970. körüli évekre jellemző a Tibolddarócon (68. kép) és Kacson (73. kép) készített két berendezési vázlat. Itt már több a fekvőhely, mint a családtag, még több a láda és a szekrény, amiből a ruhafélék nagyobb számára lehet következtetni. Az egyik barlanglakásban (73. kép) már fürdőkádat is használtak. Helyszíni kutatásaink során a barlanglakásokban szinte kizárólag csak a falusi társadalom legalsó rétegéhez tartozó egyedeket, vagy családokat találtunk. Sírokon ezek egy része elaggott öreg férfi és nő volt, akik rokontalanul, vagy elhagyatva képtelenek voltak már helyzetükön segítem. Ugyanitt megfigyeltük azt is, hogy a szüleiktől önállósulni törekvő új házasok a szülői házból pinceházba költöztek és itt kezdték az életet. Tibolddarócon csak napszámosok, és summások éltek a barlanglakásokban. Egy 1934-ben írt szociográfiai tanulmány teljes nyíltsággal tárta fel a tibolddaróci pincelakók gazdasági, társadalmi helyzetét és egészségügyi viszonyait.

59 Egy hattagú család életkörülményeiről elmondja, hogy egész évi készpénzbevételük megegyezik a kiadással, ami 121,80 pengő, ugyanakkor 200 pengő adósságuk van a barlanglakás egy részének megváltása fejében, és tartoznak 5 évi adóval (40,70 P). Nemcsak, hogy megtakarításról nem eshet szó, de az adósság is évről évre halmozódik. Étkezésük: reggel tej vagy kenyér, ebédre leves, vacsorára maradékot, vagy szűzkenyeret esznek. „Főleg tésztalevest főznek, húsételt csak ünnepnap fogyasztanak, kb. kétszer havonta... A család 47