Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

Feltételezzük, hogy ezt a háztípust a szomolyai kőfaragók terjesztették el, akik ezekben a falvakban egyéb munkát is vállaltak. A barlanglakás falsíkjait, mennyezetét gyakran szabálytalanul alakították ki. A falsíkok egyenetlenek, a függőlegestől eltérőek voltak, a sarkok csak megközelítették a derékszöget, a mennyezet pedig csak nagyjából volt vízszintes. Nagyon ritka volt az andornakihoz hasonló pinceház, boltozatosán vájva, ahogyan Herman Ottó írja. Egyetlen gerendahálózattal erősített barlanglakást láttunk csak Sály-Latorban, de alkalmazására magyarázatot nem tudtunk kapni. A belső falmagasság alig haladta meg a két métert és csak a módosabb gazdák lakásai tértek el ettől (Kacs-Várhegy, Szomolya). A padló szinte mindenütt terméskő, és ha tavasszal a falak átengedték a talajvizet, a padlón vajatokat ,,zsilyibeket" vágtak, hogy kivezessék a vizet a küszöb alatt (Sirok). A pinceházak túlnyomórészt magántulajdonban voltak, birtokosuk szabadon rendelkezett velük. Ismerünk azonban barlanglakásokat nagybirtokosok kezén is, és ezekben az uradalom szegődött munkásai, cselédjei, pásztorai laktak. A kőbe vájt cselédház alig különbözött a többitől, a noszvaji pl. hű másolata egy alföldi háromsejtű, szabadkéményes fennálló házak (55. kép). A siroki cselédház lakószobái jóval nagyobbak, mint a szokásos, valószínűleg azért, hogy több családot tudjanak benne elszállásolni. A legprimitívebb az egerszalóki uradalmi ököristálló mellé kőbe vájt számadólakás, itt egyetlen helyiségben aludt az egész 8—10 tagú család, egy részük kőpatkán. Egerben és Kistályán (5. kép) a borospincéhez kapcsolódó kőbe vájt vincellérlakásokat írhattunk le.

58 A vincellér pincemesteri minőségben lakott itt és gondozta, kezelte a bort és magát a pincét is. A barlanglakások berendezését a szegénységgel indokolható konzervativizmus jellemezte. Sírokon az egész faluban már csak egy felvetett ágyat láttunk, barlanglakásban. Egerben, Szomolyán, Kistályán, Felsőtárkányon, Cserépváralján és Tibolddarócon olyan kőből kihagyott patkákat figyelhettünk meg, amelyeket kétségtelenül alvásra használtak. Egerben az egyik ilyen patkán hagyományosan felvetett ágyat találtunk. A noszvaji tehénistálló végén is ilyen falba mélyített ágypatkákon aludtak a béresek (55. kép). A legrégebbi felsőtárkányi példában a patka a lakásban körbe futott, minthogy a tűzhely középre esett. Szomolyán és Ostoroson a pinceház közepén gyakori volt a kő oszlop, néha a kemencepatka sarkához állítva. Valószínű, hogy épp úgy, mint a palóc háztartásban, itt is fogas szerepe volt, a beléje vert szögekre ruhaféléket aggattak. A barlanglakásokat a legtöbb esetben meszelték. Felsőtárkányon láttuk csak, hogy az ágypatka mellett és felett a falat szütkére festették, Tibold46