Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

a népnyelv Városnak nevez. Innen északkeletre újabb keletkezésű barlanglakásokat találunk az Akasztó-bércen, s végül a Várostól délnyugatra, a falu Szála nevű részén is voltak pinceházak, de ezeknek már semmi nyoma, róluk csak a hagyomány tudósít, a területet már igen régen házakkal építették be. A felsőtárkányi barlanglakásokról, ezek számáról semmiféle közlemény nem ad tájékoztatást. 1840-ben készült azonban egy telekkönyv, ahol a belső telkek felsorolását a „Pincze házak" című fejezet zárja le.

34 A telekkönyv felsorol 16 zsellért, akik nagyobbrészt magyaroknak látszanak, de a mai családneveket alapul véve, négy pinceházban feltehetőleg már akkor is cigányok laktak. A Csóka névből ugyanis erre lehet következtetni. 1945 után a barlanglakások legnagyobb részét felszámolták, az állam a lakóknak anyagi lehetőséget adott új ház építésére, a régit pedig leromboltatta. Napjainkban az 5—6 pinceházat már kizárólag cigányok lakják. 1925-ben a Szála nevű falurészen, a Kossuth u. 28. számú ház udvarán, építkezés közben mintegy két méter mélységben sajátos formájú építményre bukkantak. A tufába vágott helyiség szabálytalan kör alakú volt, hossza 4 m, szélessége 3 m lehetett, bejárata a rövidebb oldalán nyílt. A helyiség falai előtt körbefutó, természetes kőből kivágott padkát, középen pedig asztalszerű emelkedést találtak, amin tüzelés nyomait fedezték fel. A helyiségnek füstelvezető alkalmatossága nem volt, a füst bizonyára az ajtón át távozott (56. kép). Az információ azért érdekes, mert ez az egyetlen adatunk a középen szabadtűzhely es lakásról, ami ezen a tájon csak erdei kunyhókban ismeretes. Feltételezzük, hogy a Bükk településeinek pinceházaiban ez volt a legkezdetlegesebb tüzelőberendezés, amit az idő már olyan régen túlhaladott, hogy sem tárgyi emléke, sem hagyománya nem maradt ránk. A Város számtalan romos barlanglakásából egyet emelünk ki, ami tipikusnak látszik a többi között (57. kép). A tetőhöz közel, vagyis magasan épült lakás homlokzati fala már hiányzott, kemencéjét elpusztították, belsejét a gyom felverte, de falai épek, viszonylag tiszták, meszeltek voltak, egyes falsíkokat pedig sötétszürkére mázoltak be. A pinceház tágas méreteiből (6x4 m) arra lehet következtetni, hogy viszonylag újabban, a századfordulón készülhetett. E házból balra kisebb kamra nyílik, amit azonosítani tudunk azokkal a viszszaemlékezésekkel, amelyek a háztól függönnyel elválasztott „kiskamrá"-t idézik, ahol a gyerekek aludtak. A kiskamra mellett, a belső sarokban fekhely számára mélyített padka, alsó részein meszeléssel, felül szürke mázolással. A ház ezekkel szembenéző falán, középtájon, a kemence nyomai látszanak. Egyik adatközlőnk, aki innen 27