Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

a fennálló házaké. A helyiségek száma, neve, funkciója és egymás mellé rendeződése ezért inkább a fennálló házak példáját követi, amitől csak a Szomolyán, Ostoroson látott típusok irányában láttunk eltérést: a Vöröshadsereg u. 26. szám konyhájából a bejárati homlokzatra merőleges irányba indul a kamra, s mellette a pincének külön bejárata van (49—50. kép). A Vöröshadsereg u. 22. számú pinceház lakásrészét teljes hosszában a természetes kőből kivágott, oszlopos, mellvédes, kosáríves áthidalású tornác díszíti. Szükségesnek érezzük a díszítőfunkció kihangsúlyozását, mert amíg a fennálló házak tornácai az udvari homlokzaton az utca felé kevésbé látszanak, addig a pinceiház tornáca teljes hosszálban az utcára néz és minden részletében érvényesül (43., 51—52. kép). Az a körülmény, hogy ennek ellenére kevés pinceházat ékesít ilyen ámbitus, főleg gazdasági okokkal magyarázható. Noszvajon kevés kivétellel csak a legszegényebbek lakásformája volt ez, legalábbis a XIX. sz. közepe óta, mikor a határ világi nagybirtokosai kezdtek elszegényedni és földjeiket a parasztok szerezték meg. A középparasztságnak ekkor megindult vagyonosodása együtt járt a legalsó társadalmi réteg, a napszámosok, uradalmi cselédek, summások számának emelkedésével. Noszvaj híres volt egy időben a hátikosárról, amit a falu legszegényebb családjai készítettek és árusítottak faluról falura járva. A hátikosarat fonó emberek túlnyomórészt pinceházakban laktak. Kivételt képez a pinceházak egyik sora az Arany János utcán, a régen Dinnyeföldnek nevezett doimb északi lába alatt. Az egykor 8—10 barlanglakásnak 1970-ben már csak a fele volt meg, s közöttük kettő még viszonylag épségben. A házai? valószínűleg a XIX. század közepén épültek, mert az egyiknek öreg tulajdonosa így vallott erről: még „az ócska negyvenbe készült", vagyis a múlt század 40. évében. A Dinnyeföld pinceházai a déli típusba sorolhatók anynyiban, hogy padlójuk egy szintben van az udvarral, tehát nincs előttük gádor, de különböznek a déli típustól abban, hogy tulajdonosaik módosabb, negyedtelkes vagy féltelkes jobbágyok voltak. A 12. számú ház tulajdonosának századunk első felében 11 kh földje, 1000 n.-öl szőleje és 1 lova, 1 tehene volt, növendékállatokkal. Az Arany János utcai pinceházak közül kettőt írtunk le, az egyik szinte érintetlenül maradt meg, a másikon viszont a változtatások pontosan rekonstruálhatók. A 16. számú ház, tulajdonosa, Káló Vilmosné szerint, 1840 óta csak annyit változott, hogy az „eresz" féltetejének fedését 1912-ben zsúpról cserépre cserélték fel, 1960-ban pedig lebontották a búbost és helyette a pitvarba, a szabadkémény alá fekvő hasáb alakú kemencét raktak (53. kép). Alaprajzi elrendezése igen régi állapotokra mutat vissza. A ,,pitvar"-tól balra fekszik a jól leválasztott lakószoba, de jobbra, a 3. számú helyiség, ami egy_ 25