Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

Fentebb már megállapítottuk, hogy a borospince jelenlétét a barlanglakások jellemzőjének tekintjük. További adataink most arra vallanak, hogy a helyiségek 19 esetben közvetlen kapcsolatban állnak a pincével, vagyis a pince többnyire a konyhából nyílik, 12 esetben pedig a pincének külön bejárata van. Megállapíthatjuk továbbá, hogy 13 alkalommal a konyhából egyik oldalról lakószoba, a másikról pince nyílik, vagyis az észak- és kelet-magyarországi nagytáj általános szoba-pitvar-kamra elrendezésében Szomolyán a kamra helyébe a borospince lép, mint a háromsejtű lakás szerves része. Az Eger völgyétől nyugatra eső terület jelenségeitől eltérően, Szomolyán nemcsak a legszegényebb réteg lakott, vagy lakik pinceházban: a 39 esetből mindössze 5 egyetlen lakóhelyiségből álló és 4 kétsejtű, szoba-konyhás lakást ismerünk, a többi már magasabb gazdasági szintet feltételez. Ez a megállapítás egyébként egyezik a falu véleményével is: régen a barlanglakásokban nemcsak szegények, hanem „boros gazdák" is laktak, akiknek évente 40—50 hektoliter boruk volt, 1—1,5 kh szőlővel. Az alaprajzok végül még egy megállapítást tesznek lehetővé; azt, hogy az egymással össze nem függő helyiségekből álló barlanglakás, amelyben minden helyiség bejárata az udvarról nyílik, kisebb számú Szomolyán, összesen 4 lakás. Ez eltérést jelent az Egertől nyugatra ismert alaprajzi rendtől, ahol gyakoribbak a szeparált helyiségű lakások. Szomolyai felméréseink közül csak néhányat emelünk ki, azokat, amelyek képviselni tudják az egész fentebb bemutatott épületállományt.

29 Tapasztalatainkból azt a megállapítást szűrhettük le, hogy ezen a településen viszonylag kevesebb archaikus szerkezeti és formai megoldással találkoztunk, valószínűleg azért, mert a barlanglakások tulajdonosai jórészt szőlősgazdák voltak, akik igyekeztek elérni a fennálló házak műszaki és esztétikai színvonalát, s így a primitív vagy hagyományos formák, elemek időnap előtt elavultak. Ezzel magyarázhatjuk a félköríves vagy kosáríves tufatornácok sűrűbb megjelenését és a tüzelőberendezések viszonylagos korszerűségét, azt, hogy a pinceház mindig egy szinten van a fennálló házakkal. Ebből következik természetesen az is, hogy a pinceház elvesztette önálló, sajátos jellegét és több tekintetben is hasonult a fennálló házakhoz. A Rákóczi u. 16. számú pinceház szinte azonos elrendezésű, mint a falu egyéb, vele egyidős házai. A konyhában a kemenceszáj és a konyhapadka felett kürtő viszi ki a füstöt a dombtetőn nyíló kéménybe, a lakószobában kemence, körülötte kő ülőpadka. A különbséget főleg az adja, hogy a konyha hátsó falán bejárat nyílik a pincébe (26. kép). A házat a hagyomány szerint 1850 körül készítették. •— Fejlettebb forma az Úttörő utcában felmért 25. sz. ház, 20