Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

századunk első negyedében készülhetett. 1930-ban tulajdonosa, Nyilas József bővítette: tíz éven keresztül minden télen vágta á követ, amíg a mai, labirintus jellegű építmény kialakult. A jelenlegi konyha — 1. számmal — végén elfalazott ajtó vezet egy kemencével fűtött helyiségbe, aminek jelenleg présház funkciója van, s innen borospince nyílik. Nézetünk szerint kezdetben ez a három sejt képezte a pinceházat, amihez először a 4. sz. lakószoba épült, s akkor vált konyhává az egykori pitvar, mert ide került a tűzhely, a szobába pedig a kályha. Az ámbitusról nyíló istállón át még egy présházba lehet jutni, s onnan a borospincébe. A borászathoz kapcsolódó helyiségek viszonylag nagy számát és térigényét talán az indokolja, hogy a tulajdonosnak fél hold szőleje volt, a másfél hold „vetőföld" mellett. Két, funkcióját vesztett pinceházat mértünk fel a Gárdonyi G. u. (Domb) 1. számú ház telkén. A bal oldali, A-val jelzett építmény régebbi a másiknál és használatának korábbi formája a fentivel rokon. A ház A/l-gyei jelzett része a használat két fázisában is konyha volt, először csak az A/2-vel összekapcsolt egységben, amikor a hátsó kemenceszáj funkcionált. Az A/3 helyiséget később csatolták az előbbiekhez — feltehetően a XIX. sz. utolsó harmadában —, amikor a módosabb tulajdonos az ablakokra kőkeretet illesztett, e szobának külön bejáratot nyitott, bal sarkába búboskemencét állított, az A/l-ben pedig megfordította a kemenceszájat: a régit befalazta és az A/3 felé újat nyitott. A B-vel jelzett lakás több tekintetben más, újabb fejlődési fokozatot képvisel, ami már jobban igazodik a fennálló házak fejlődési rendjéhez (23. kép). A két szomszédos pinceházat valószínűleg egy család építette két különböző időpontban. Alaprajzi elrendezésében és tüzelőberendezésének fői-imájában a B jelzésű mindenesetre haladottabb fázist képvisel, mint szomszédja. A bejárati homlokzaton egymás mellé sorakozó két lakóhelyiség és a szabadkéményes konyhából fűthető búboskemence eltérést jelent az előző példákban megismert rendszertől. Az 1922-ig a pitvartól tapasztott sövényfallal elválasztott konyhából régi borospince nyílik. Ehhez a háromsejtű együtteshez a fennálló ház megépítése után, 1924-ben a szobából még egy pincét vágtak. Azóta az egész lakást kamrának, ill. borháznak használják és a szobán is ekkor nyitottak külön bejáratot. A szoba közepe táján, az egykori kemence sarkánál kőből rakott oszlop, „kő ágas" áll. Századunk első negyedében a szoba berendezése a kisebb szőlőbirtokos parasztság igényeit és lakáskultúrájának általános fejlettségét tükrözte (23. kép). A Csaba utcai barlanglakások alaprajzi elrendezésük mellett a tüzelőberendezés elhelyezésében különböznek az eddigiektől. A Csa17