Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

típusú ostorosi barlanglakásnak. Az első helyiség, a lakószoba menynyezetét fejezettel díszített kőoszlop támasztja meg, ami ugyancsak jellemző Ostorosra. A kőoszlopot „ágas"-nak vagy „ágasfá"-nak nevezik, minden bizonnyal azért, mert a fennálló házakban is gyakori Észak-Magyarországon a mennyezetet támasztó fa középoszlop. A lakás tüzelőberendezése eltér azoktól a formáktól, amelyeket a tájnak a föld felszínére emelt házaiban ismerhettünk meg. A konyha funkcióit a hátsó, kisebb helyiség töltötte be, ezért itt kapott helyet a tüzelőberendezés is. A konyha hátsó falát képező természetes kőbe vájták a kemencét, a füstöt pedig a kemenceszáj felett a sziklába fúrt kürtő vezette ki a dombtetőre. A kemence szája előtti kisebb padkán főztek. A barlanglakás fűtő-, tüzelőberendezésének a belső elhelyezése, amikor a belső tér meleg levegője áramlik a külsőbe, más pinceházakban is előfordul. Bár az ismert és lejjebb bemutatott példák már csak nyomokban utalnak erre a megoldásra, feltételezzük, hogy a régebbi múltban gyakori volt és egy időben ez lehetett a többsejtű pinceház általános tüzelőberendezése. Több szakaszban épült ki a Csaba vezér u. (Csaba) 13. szám (19. kép) alatti barlanglakás. Magja 1850 körül készült, 1880 táján bővítették, majd 1913-öan alakítottak rajta és azóta változatlan. A jelenlegi tulajdonos csak a két szélső dátumot ismeri, a középsőt a helyszín és az analógiák ismeretében tételezzük fel. Készítése idején a lakás a 9—10—11. sz. helyiségekből állt, amikor a hagyomány szerint a 9—10. még összefüggő konyha volt, amihez borospince csatlakozott. A lakást a 12. sz. helyén régebben állott és a természetes kőbe vájt kemence fűtötte, később ennek a helyét a II. világháború alatt kitágították és óvóhelyként („bunker") használták. A második periódusban épülhetett hozzá a 13. sz. lakószoba, akkor még külön bejárattal az „ámbitus"-ról, továbbá a tornác és a kőfalazatú kerítés. A kényelmesebb lakószoba megépítésével szükségtelenné vált a régi kemence, viszont ennek fűtésére új megoldás született: a búbost a most kialakított 9. számú helységből kellett fűteni, ezért új kemenceszájat és kéményt szerkesztettek hozzá. 1913ban áthelyezték a szoba bejáratát mai helyére, a búbost pedig rakott tűzhellyel cserélték fel. A szoba ilyen átépítése a berendezés megváltoztatását is magával hozta: a fűtőalkalmatosság kisebb helyet igényelt, s így több, nagyobb bútordarab elhelyezése vált lehetővé (19—21. kép). A belső helyiségben elhelyezett tüzelőberendezés egy másik példáját szolgáltatja a Gárdonyi G. u. 55. számú barlanglakás (22. kép). Az előbb említett lakatlan ház közelében áll ma is berendezve és használatban, építési idejére is ugyanaz vonatkozik, vagyis 16