Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

máshol is megtaláltunk. „A kemencze szádja sokszor kifelé nyílik, de van olyan is, amely a szobába nyílik, s amelynek láng- és füstfogója van, még pedig vesszőből fonva, megtapasztva és minden kenyérsütés után frissen meszelve" — írja (13. kép). Egy másik perspektivikus rajzon a barlanglakások sorát látjuk, az előtérben két lakás, tufafal kerítéssel és kisebb udvarral. Az első ház meszelt, kő ablakkeretekkel díszített homlokzati falának felső részét kváderkövekkkel pótolták ki. A második ház homlokzatát zsúppal kötött eresz védi. A háttérben két-három, kevésbé felismerhető pinceház látszik, de az első három mögött a dombon a kémények jól kivehetők (14. kép). A Csaba nevű utcáról még egy zsánerkép készült, amelyen két pinceház látszik közös, kis udvarral, amit az utca felé kb. 1 m magas meszelt kerítés zár le. Az ablakok kicsik, 2—2 tagú ráccsal, az egész homlokzat kissé mélyített. Hátul a dombon mind a két ház kéménye látszik, az udvar bal külső sarkában zsúppal fedett sertésól

24 (15. kép). 1970 és 1975 között végzett kutatásaink során azzal a gyakorlati problémával találkoztunk, hogy az építmények korára, készítési idejére alig kaptunk adatokat. Ritka eset az, ha egy család több generáción át használt egy pinceházat, amikor a családi hagyományban a készítés körülményei átöröklődnek. A feltörekvő társadalmi rétegek folyamatosan kikerülnek a pinceházból és helyüket a még mélyebbről érkezők, vagy a stagnálok foglalják el. Ostoroson kivételesen szerencsés körülmények között vizsgálhattuk a barlanglakásokat. Néhány esetben több mint egy évszázadra lehetett a családi hagyomány segítségével visszatekinteni. Az épületek vizsgálata elsősorban azzal a tanulsággal járt, hogy az építés időpontja nem jelenti a viszonylagos korszerű technológiát, mert új építmény is lehet régiesebb a korábbiaknál. A korszerűség kérdése a gazdasági-társadalmi körülményekkel, a geológiai feltételekkel és a gazda szubjektív nézeteivel függ össze. Most, amikor sorravesszük az ostorosi barlanglakástípusokat, nem annyira az építés időpontját, mint inkább a műszaki fejlettséget tekintjük a rendszerezés alapjának. A típusok azonban több esetben már nem tiszták, a házakat építésük óta esetleg többször is alakították, korszerűsítették. Alaprajzi elrendezésében és a tüzelőberendezés formájában egyaránt legrégiesebb a Verempart felső során (Gárdonyi u. kb. 51. sz.) lakatlanul álló pinceház (16—18. kép). Építési ideje feltétlenül erre a századra esik, mert Herman Ottó Verempart-ábrázolásán a ház környéke még beépítetlen. A kétsejtű lakás hossztengelye merőleges a bejárati homlokzatra, vagyis a második helyiség az első mögött, a hegy gyomrának irányában helyezkedik el. A pinceház egységeinek ez a befelé irányuló elhelyezése általános vonása a régebbi 15