Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

csőd egész jámborságával még azokat is, kik az Anyaszentegyházat nem ismerték el, úgy megnyerted, hogy ha nem is tértek vissza az igaz hithez, legalább józanabbul távoztak tőled és elhagyták azt a hamis vélekedést, amit a katolikus egyházról alkottak. A sok fiúnak és leánynak a lelkébe pedig, akiket ezidőben Kolozsváron e célra vásárolt házadban neveltél, és különböző művészetekre taníttattál, valamint annak az 50 árvának a szívébe, akiket Szebenben örökös alapítványból eltartasz, úgy bevésted képedet, hogy azt onnan csak a halál szigorú hatalma tépi ki. Minthogy az erdélyiek megismertek, később a kalocsai egyházmegye kormányzására választottak meg érseknek, ahol nagyszerű templomokat emeltél és építtettél újjá, az égi hatalmasságoknak oltárokat emeltél, a piaristáknak gimnáziumot, a kiváló ifjúságnak bennlakást biztosítottál ügyesen kiválogatott és fáradhatatlan kutatással összegyűjtött könyvekbői könyvtárt alapítottál. Igen nagy dicséretre méltó dolgok ezek is, Főmagasságú hercegprímás; mégis még nem érintettem két dolgot, amelyek dicséretedben leginkább kitűnnek. Az egyik az, hogy midőn a már 10 éve betöltetlen esztergomi érsekségre emeltettél, egyszersmind olyan világi törvénynapokat vezettél be, amelyeken a Veled született okossággal, és a törvény forrásából merített tudásoddal a legnehezebb ügyeket is mindig szabály szerint oldottad meg, és biztos ítélettel zártad le. A másik a Te — minden szűkölködővel szemben érzett — nagylelkű bőkezűséged és előzékenységed, aminek következtében, ha valaki bármikor segítséget, vagy támogatásra váró jogos ajánlást kért tőled, előtte jóakaratod kapuja mindig nyitva állt, s ezt arcod derűje nyomban elárulta. Az irodalomnak és a művészeteknek nemcsak kedvelője, de azok művelőinek védelmezője és nagy mecénása vagy. Ugyanis, hogy számtalan más után magamról is nyíltan szóljak, engem is már néhány év óta nemcsak kegyes pártfogásodba vettél és ma is nagy jóságod szárnyaival oltalmazol, hanem amíg Bécsben buzgón az orvostudományoknak szenteltem időmet, szegénységemen bőkezűen enyhítettél, amit lelkem mélyén örökké megőrzők. De visszafogom tollamat, nehogy erényed nagysága, melyet feltárni nem lehet, elhomályosítsa szavaimat, melyek aligha szólhatnak méltóságodhoz és rangodhoz illően. Amíg élek, kötelességemnek fogom tartani, hogy arra kérjem az eget, őrizze meg Eminenciádat épen és egészségben, minél tovább a haza, az egyház, az irodalom javára és az én oltalmamra. A te dolgod pedig, legkegyelmesebb hercegprímás, az legyen, hogy főmagasságú neveddel védenced régi reményeit beteljesítsd, tanácsoddal állj a méltányosságra és igazságra törekvő készség mellett, s add meg ennek a műnek azt a tekintélyt, amit szerzője nem tud neki megadni. Ebben a reményben járulok kézcsókra szent kezedhez, azt gondolva, hogy gyűrűd ajkamat éppúgy megjelöli, mint ezelőtt lelked. Eminenciádnak, főmagasságú és legkegyelmesebb Uramnak leghívebb szolgája: Benkő Sámuel 8