Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

A SZERZŐ AJÁNLÁSA A főmagasságú és főtisztelendő szent római egyházi bíbornoknak és szent római birodalmi hercegnek Batthyán József gróf úrnak, Németújvár örökös grófjának az esztergomi székesegyház érsekének, az Apostoli Szentszék született követének, a dicső Magyar Királyság prímásának, legfőbb titkos kancellárnak, Szt. István apostoli király nagykereszt rendje lovagjának, és az egész rend főpapjának a nemes vármegyék, mégpedig Vasvár örökös, Esztergom legfőbb és örökös főispánjának, Ő Császári és Királyi apostoli Felsége valóságos belső titkos államtanácsosának és a magas Magyar Királyi Helytartótanács tanácsosának, ugyanígy a magas Hétszemélyes Tábla társbírájának, a legszentebbül tisztelendő kegyelmes úrnak. Főmagasságú és Főméltóságú Hercegprímás, legkegyelmesebb Uram! Sok dolog van, Főmagasságú Egyházfej edelem, és ez a sok minden az, ami engem nemcsak csábít, hanem egyenesen késztet arra, hogy ezt a kis művemet, bárki más előtt, a Te főmagasságú Nevednek ajánljam, és az irántad érzett teljes hódolatom jeléül — mint fogadalmi ajándékot — Szent fenségednek nyújtsam át. Először is származásod fénye késztet erre engem. Neked ugyanis születéseddel együtt az a szerencse jutott osztályrészül, hogy az a Lajos lett az apád, akit 1751-ben a felséges Mária Terézia rá és nemzetségének főrangú törzsére való tekintettel, igen gazdag érdemei miatt nagyon ajánlva, a királyi karok és rendek beleegyező szavazatával és egyhangú egyetértésével Magyarország nádorává és a kunok bírájává választott, mivel kiváló lelki adottságokkal és kiemelkedő erényekkel rendelkezett, és miként ősei, akik a királyság régi nemességéhez tartoztak, — úgy saját maga is a haza jó és balsorsában, háborúban és békében mindig nagy buzgósággal, fáradhatatlan igyekezettel és állandó hűséggel állt a királyok mellett és az ország szolgálatára. Osztályrészül jutott Neked az az érdem, hogy ilyen atyától származol és az a vágy, hogy dicsőségben kövesd őt. És valóban, amint a gyermekkorból érettebb korba jutottál, saját erényed, — hogy ne mindent atyádnak köszönj, — a közhivatalok különböző ragyogó kitüntetéseihez juttatott, és miután azokkal még ékesebbé tette műveltségedet, olyan gazdag vetést hagyott maga után, amely a Te Nevedet és tetteidet halhatatlanná teszi. Midőn ifjúságod virágjában Rátót prépostjaként, barsi esperesként, az esztergomi székesegyház kanonokjaként működtél, szelídséged, szívélyességed, jóindulatod, bölcsességed csodálatra ragadta azokat, akik Téged szemtől-szembe láthattak. Mikor pedig Erdély Téged főpapjának követelt, őszinte és lángoló apostoli buzgalmaddal és erköl-