Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

kóira is: A hajadonok és az asszonyok szeme nagy, a zergék szeméhez hasonló csillogású, az arcuk igen bájos, gyönyörű rózsás színű az ajkuk, az orruk szépen formált, homlokuk derült, igen szép, finom szálú, többnyire fekete a hajuk, a foguk fehér, testük formája gömbölyded, gyönyörködtető mozgásuk van, választókos ízléssel öltözködnek, modoruk mesterkéletlen, nincs benne illetlenség. A hajadonoknak biztosan nincs okuk kerülni Démokritosz filozófus finom orrát, amivel egyformán meg tudta különböztetni a szűzeket és a nem szűzeket. Férjhez menve nem hagyják el a női piperét; mivel egyáltalán nem teszik le a díszes öltözetet, s ezzel akarnak mindenkinek tetszeni. Nem rajonganak egyes amerikai nők kétférjűségéért; aztán elutasítják mind a mohamedán poligámiát, mind az athéniek bigámia ját, mivel (ha nem csal meg kegyes vágyakozásom) önkéntes és nem szolgai odaadással, erkölcsi feddhetetlenséggel, nyájassággal, mézes beszéddel, gyermekeiknek gondos nevelésével — akiket maguk szeretnek szoptatni — a házi teendők szorgalmas végzésével: ezekkel a valódi és velük született asszonyi erényükkel akarják megmutatni, hogy férjük ölelését egyedül óhajtják birtokolni. A fent idézett Virey dicsérő szavai a következők: „Nő! Anya! A teremtés dicsősége! Mily örök hódolat ne illetne meg titeket a világmindenségben!" — Kiválóan sütik a fehér kenyeret, amely a dagasztás után csodálatos rugalmassággal megkel. A férfinem szangvinikus-kolerikus, a női nem szangvinikus, vagy vegyes temperamentumú. Mindkét nem mindkét valláshoz tartozik; egyik sem marad a másik mögött az Isten iránti kegyességében és az Egyház buzgó szolgálatában. Itt semmi táj-jellegű betegség nincs, csak ami az év időjárásából adódik; némely embernek a mértéktelen borivás okozza az idő előtti halálát, ez kelt veszekedéseket és viszályoskodásokat; sokan köszvényesek, hagymázosak, lábszárfekélyesek, sokan senyvkórosak, nyavalytörésben, vagy eszelős búskomorságban szenvednek. Mikor a tudatlanabbak betegszenek meg, borral gyógyítják magukat, amit az orvosok gyakran hatástalan tanácsainál többre tartanak: erre vagy megszabadulnak betegségüktől, vagy még súlyosabb lesz állapotuk. Mégis a tudatlanok ma már sokkal gyakrabban kérnek orvosi segítséget, mint a korábbi években. Ezért lehet itt több orvost és kirurgust találni, mint az a város nagysága alapján várható; egyesek a Sydenham-Stoll iskolájából kerültek ki, mások a Brown, vagy ha úgy tetszik, a Schelling iskolából. Vannak továbbá borbélyok is, akik aligha lépték át ennek, vagy annak az iskolának a küszöbét, de innen-onnan ellesve orvosi formulákat, a tudás fénye nélkül azt ígérik a betegeknek, hogy enyhülést hoznak számukra. A gyógyítóknak ilyen sokasága és különbözősége között a nép is bizonytalan megoszlik véleményében: nem tudja, kit kerüljön, kihez forduljon. Még azok is, akikről méltán mondjuk, hogy tudásukban a nép fölött állnak, gyakran nem tudják eldönteni, hogy ki és milyen legyen az az orvos, akit felkeresnek, akire rábízhatják magukat és szeretteiket. Nem idegen tehát ennek a munkának a célkitűzésétől, hogy ebben a fejezetben egy kevés útmutatást adjunk.