Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

Miskolc város sántzáva vagy árkára az első utalás 1562-ből származik :Ekkor említik a Diósgyőri kaput majd 1657-ben a Szentpéteri kaput. Nyíri Dániel — a város tudós levéltárnoka — szerint Miskolc ötször lett körülvéve: 1562 előtt; 1690-ben árkot is ástak a falon kívül; 1703-ban erős töviskerítést tettek az árok mellé; 1711ben a Rabutin égetés után; majd végül 1739-ben a pestis idején.

17 Benkő Sámuel is megemlíti az 1739-ben készített árkokat, valamint a négy égtáj felé eső kapukat, az őrállomásokat és őrséget is.

18 Az 1786-ban megjelent Korabinszky-féle leírás arról ad hírt, hogy az utcák szélesek, a házak egyenes rendben vannak, egymással öszszefüggően, egymás mellett állnak, s többnyire kőből vannak építve.

19 Az utcákat 1764-ben még — a megszokott módszer szerint — a sárba hányt gallyakkal kötötték meg, pl. az új telepítésű Derék, Fábián, Kisarnót stb. utcákat. 1770-ben a főbb útvonalakat kikövezték.

20 Benkő Sámuel — sajnos — nem szolgáltat sok adatot a város külleméről, épületeiről, üzleteiről stb. Megemlíti, hogy 1780-ban összesen 2400 épület és 1424 pince van. A belváros házai, pl. a piac környéki kereskedőházak, a boltok, a kocsmák, a harmincadszedő hely, a katonatiszti szállások „szilárdan, kőből épültek". A X. fejezetben külön említi az Almási-, Büki-, Fáy-házat; a Zöldfa fogadót, a Foglárházat, az Apátság házat, az egri vicispán házát, a város és a megye palotáját. A városszéli házak egyszerűbbek lehettek: „Azok a kis házak pedig, melyek a város szélén látszanak, inkább kunyhóknak nevezhetők, falaik ugyanis fából készültek és szalmatetősek." — írja a X. fejezetben. Majd hátrább: az 1781-es tűzvész elemésztette „a fából, földből épült házakat". Akik mindenüket elvesztették: „házak helyett kunyhókban aludtak". A XXX. fejezetben említ egy kunyhót, amely a Mindszenti temető mellett állt és laktak benne. Tűz és a víz — az elmúlt századok során — sokszor pusztította Miskolcot. Benkő a XXVIII. fejezetben az 1746-os és az 1781. évi nagy tűzvészt említi. Az 1781. évi tűzvész 204 házat, 108 gazdasági épületet és 257 pincét pusztított el. A sorozatos kisebb és nagyobb tűzesetek elhárítására 1777-ben hozták létre Miskolcon a tűzoltóságot, az 1781. évi tűzvész után nagy teljesítményű vízipuskát és létrát szereztek be és létrehozták a strázsaságot, az éjjeli őrzést.

21 A Bükk hegység keleti nyúlványainak két vízgyűjtője a Szinva és a Pece sokszor szerepel Benkő Sámuel munkájában; pl. az 1778. évi árvíz leírása kapcsán. A két békés patak a felhőszakadások következtében félelmetessé válik, 1788-ban pl. 13.156 r. forint kárt okozott.

22 A 18. században szabályozzák a két patak városon áthaladó medrét, rendszerint felvidéki bányamunkásokkal, 1744-ben a mecenzéfiekkel kötnek szerződést. A 18. század során hidakat fektetnek a patakok felé: 1702-ben még csak egy szekérhíd ívelte át a Szinvát, 1744-ben a város alsó részére is állítottak, 1755-ben készül a kőből faragott Forgó-híd. A XXVI—

XXVII. fejezetben Benkő Sámuel hosszasan foglalkozik Miskolc történetével. A kérdés csak az, hogy az adatokat maga l