Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

a kincstárra hárítva, a vele kötött szerződéstől és az 1715. évi 104. törvénycikkben foglalt kedvező döntéstől nyíltan visszalépnek, és mintegy elismerik, hogy az előbb említett magánbirtokosok kártalanítása a királyi kincstár joga. így ugyanő, ha úgy tetszik majd neki, az előbbi felszámolással részenként felszámolásra kerülő birtokok kifizetésének ezen cselekedet által szabad akaratukból adott felhatalmazásával, ha az alkalom úgy hozza, élni fog, és következésképp más egyházi rendek alkalomadtán történő betelepítésének az önkéntes útját elfogadja. Tiltakozik az ellen, hogy összességükben vagy egyénenként azzal mentegessék magukat, hogy bármi módon tudatlanságban voltak az előzményeket illetően, vagy hogy az csak néhány ember részéről történt (minthogy ez a figyelmeztetés a közösséget érinti és törvényes tudomásulvételre vonatkozik), ezért mindezt mindenki előtt nyilvánosan és világosan ki kell hirdetni, s egyszersmind a jövendő védelmére biztosítékot kell követelni. Az említett minorita atyák tehát a mondott síkságon maradtak, s miután a fent említett tisztelendő atyák, Kelemen és Vincze — szintén minoriták — megvetették az alapokat, végül is Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetelének tiszteletére sok költséggel egy templomot emeltek, amelynek homlokzatát kettős torony ékesíti; nyugati oldalához pedig egy jól épített, hatalmas, egyetlen magas tető alá foglalt, négyszög alakú kolostor csatlakozik. A város elég tágas és napról napra nő, benne 2400 épületet és 1424 pincét könnyen meg lehet számolni. A város belső területén széles utcák, nem szétszórt, hanem szabályosan elrendezett házsorok vannak. Azok a házak, amik a piacon a kereskedők lakóhelyéül, boltokként, korcsmákként, harmincadszedőhelyekként és katonatiszti szállásokul szolgáltak és szilárdan kőből épültek, a minap leégtek, de a kegyelmes királyi udvari kamara költségén — amihez hozzájárult a kincstár elnökének fáradhatatlan buzgalma is — régi fényükben visszaállították őket. A legpompásabb nemesi házak az Almássi-, Bükki-ház, a városi kúria, és ennek szomszédságában az egri alispán háza, szemben pedig a nemes Borsod vármegye palotája, melynek homlokzatán a bejárat fölött ez a felirat látható: Pondero causarum vires, iustosque corono Iuris Patronos, cunctos quoque damno favores (Mérlegelem, mit ér az erény, és megkoszorúzom, Védem a jót, a jogost, bűnösnek tartom a rosszat.) Hátul a kijárat fölött: Armiger ecce foris vigilat, dum ponderat alter; Ornat uterque, regit conjunctis viribus aedem; His procul invidia pulsa, concordia crescet: Concordes animi dicunt concordia jura. (Kinn van a fegyveres őr, míg benn törvényt ül a másik, Ketten díszítik, kormányozzák palotánkat: Általuk elfut minden irigység, s nő a barátság; Békés szájakból ugyanúgy szól mindig a törvény.)