Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)
adminisztrátorához és Diós-Győr várának elöljáróihoz küldött dec. 14-i, bécsi dátummal, affelől, hogy az érintett Miskoltz város összes rendesen fizető bérlője, aki a Tót-utzán, a Pap-szeren és a Boldogságos Szűz ugyanebben a városban alapított egyházközségében él, hogyan teljesít bizonyos megszokott szolgáltatásokat és fizetéseket Szent István király és a Boldogságos Szűz Mária egyházközségének hasznára és szükségleteire. A másik templom ugyanabban a sorban a város keleti szélén a Minden Szentek tiszteletére alapított régi templom volt ugyancsak katolikus, amelyről az 1407-re vonatkozó évkönyvek azt közölték, hogy a város végén alapított Minden Szentek ispotály-egyházának vezetőjét Szikszói Battkus Jánosnak nevezték. Ugyanennek az egyháznak a romjaiból a váci püspök költséghozzájárulásával, a Szent Tógáról és kiváló erényeiről híres Foglárok, Márjásiak, Gusztiinak, Miklóssyak fáradhatatlan buzgalomával egy új és tágas, szépen boltozott és arany festményeiről híres templom épült újjá. Végül a harmadik templom az új városban 1729-ben így kezdett épülni: volt ott egy bizonyos lejtős síkság, ami az egykori katolikus temetőnek és a boldogságos Szűz Mária már-már elhagyott egyházának volt szentelve. A minorita rend barátai 1728 október havában a császári-királyi felségtől nagyon buzgón kérték, hogy a visszatérhetési jog szerint adja nekik vissza ezt a síkságot, mivel az egykor hozzájuk tartozott. Ezzel szemben a helvét hitvallásúak szakadatlanul azt bizonygatták, hogy az Égi Boldogasszony, Szűz Mária fentnevezett eklézsiája az egyházközséghez tartozott és a jászói prépostság által kibocsátott rendelet alapján és I. Ferdinánd király kiváltságai szerint sohasem volt a főtisztelendő minoritaatyáké. Ezt a helvét hitvallásúak írásbeli kérelmére 1593 márc. 22én Rudolf császár és király is megerősítette azokban a békefeltételekben, amiket Bocskai István fejedelem közbenjárására kötött. Mindez azonban nem akadályozta meg a tisztelendő minorita atyákat abban, hogy megmaradjanak szándékukban, és rendjük megszilárdítására, meg azért, hogy a városi polgárok közé befogadják őket, érvüknek nagyobb nyomatékot adjanak; azt tudniillik, hogy a római-katolikusok számára nincs elég pap; — ezt az érvet a helvét hitvallásúak a következő módon próbálták visszafordítani: hogy ez a hiány csak ürügy, és ez a dolog magában véve nem oly nagy jelentőségű, mint amennyire szavakkal felnagyítják; és hogy Miskolcz városában csak kevés római-katolikus van, az egész nemességben csak 5, a nép körében pedig kb. 4 család, akiknek ott állandó lakóhelyük van; ezeknek az embereknek a lelki istápolását a hercegprímás és Althan gróf váci püspök őeminenciája által küldött két katolikus pap mindig ellátja a szomszédos, ugyanazon apátsági területhez tartozó, Mind-szent nevű városban, és az ott levő katolikus templomot, amit Minden szentek tiszteletére szenteltek, ugyanaz a bíboros hercegprímás őeminenciája 16 öl hosszúságban és 8 öl szélességben oly naggyá bővítette, hogy a mostani templom az új épület hajójában épül, amelyben, midőn befejezik majd, nemcsak a mostani katolikus nép, hanem tízannyinál nagyobb tömeg befoga- 2
