Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)
békés módon és jóindulatú királyi megerősítés szerint tárgyalják, sőt azokkal szemben, akik állásukkal vagy érdemeiknél fogva kitűnnek, tanúsítsanak illendőséget is, és a más vallásúakat — mint eddig — hagyják meg és biztosítsák szabad vallásgyakorlásukról. Végül azokra az indítványokra, amiket a nagyméltóságú kamarai elnök javasolt ugyané város nemes és nem nemes közösségének, miután mindkét rész már előbb letette a hűségesküt és alattvalói hódolatát nyilvánította a kegyes császári és királyi akaratnak, ezeket híveinek megerősítette: A nemesség 1756. január 1-től lemond minden jogáról és az uradalmi birtokról, mellyel közösen és a közösség hasznára rendelkezett, nem különben a malmokról és a kocsmákról, melyeket a leteendő összeg letevésével megválthatnak. A szántóföldeket és abban a völgyben fekvő réteket, amelyek a város felső végétől egészen Diós-Győr város területéig nyúlnak, kijelölték a nevezett város további terjeszkedésére és benépesítésére, éppígy a városi telkeknél fekvő házakat is, mégpedig: egy házat magán a piacon a kúriától egészen a Malom utcáig és megtartották az uradalom szükségletei számára. Ezzel szemben ugyanez a nemesség a következő pontok felől kapott megnyugtatást és biztosítékot. 1. Hogy összes telkeinek, javadalmainak és házainak utolsó birtoklásában maradjon meg a birtoklás korábbi módja szerint, 32 évre, 1756. jan. 1-től számítva, zálog címén és jogán, mégpedig úgy, hogy bárki a nemes urak közül a jelenben birtokolt összes vagyonával, amit idáig teljes szabadságban, haszonnal és adómentességgel birtokolt, egészen az összegek visszafizetéséig rendelkezzék és sem ingatlan vagyonában, sem személyében ne legyen alávetve sem az uradalomnak, még kevésbé a helység bírájának, hanem a Megyei Előjáróságtól függjön, mint eddig. 2. Ha pedig a 32 év elteltével ö Szent Felsége a városnak ezt a részét, akár házait, akár telkeit, szőlőit, pincéit és bármiféle területét, akár egészben, akár külön-külön vissza akarná váltani, a Királyi kincstár maguknak a nemeseknek és azok utódainak egy öszszegben vagy, ha a visszaváltás részenként történne, külön-külön mindegyiknek egyszer s mindenkorra méltóztassék kifizetni a beruházását, a telkeken, szőlőkben és pincehelyeken található épületek értékével együtt, lelkiismeretes becslés szerint. 3. Ha azonban valakinek a nemes urak közül csak a beruházási összeget tetszene felvenni, a házat és a telket pedig a jószágokkal és tartozékaival együtt ilyen módon megváltva az úrbéri jog elismerésével tovább is birtokolni akarná, ebben az esetben ugyanezt a nemességet biztosítják, hogy ily módon közülük bárki továbbra is birtokában maradhat, és az úrbéri jog elismerésével a földekből és a szőlőkből származó takarmányon kívül, amivel az uradalomnak illetékes, egy telek és pince után évente 6 rhénes forintot köteles fizetni. 4. De mégis kinyilvánítják, hogy ha valaki a nemes urak közül eközben telkeiből is, vagy házát el akarja adni (amelyből az uradalomnak vagy a királyi kincstárnak idáig illetékes volt fizetni), erről az uradalmat is tartozik értesíteni. Viszont a nemességet j?<