A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

munkájok külső, u. n. anyagi természetű, amelynek nem föltétlenül van szüksége lélekre is. Az az igazi sajtószabadság, amely még az ólom-katonákat is élőkké teszi, amely a gépek kattogásában is lelket teremt s a papirosra nyomott betűkkel izzást, hevületet, tüzet, lelkesedést, rajongást, bátorságot, vakmerőséget visz a lelkekbe, hogy a gyáváknak ismertek is kikeljenek nyugalmukból, félelmükből s így szóljanak: a szabadság szellője csapott meg a betűkből s én s a szabadság vitéze leszek ! A sajtó, az igazi sajtószabadság : a gondolat szabadsága, az irás szabadsága, a vélemény, a felfogás, a nézet, a meggyőződés kimondásának és terjesztésének szabadsága minden feltevés, minden korlát, minden akadály nélkül, mint a hogy az isteni akarat érvényesülésének nincsen akadálya ! A szabad sajtó a nemzeti érzésnek és gondolkozásnak általánosító ereje, minden hajlékban otthonossá tevő eszköze, minden szivben állandósító hatalma. A szabad sajtó a magyar nemzeti szabadságnak, függetlenségnek, mint érzésnek, mint törekvésnek, mint végcélnak egyetlen megmozdítója, egyetlen istápolója, egyetlen megvalósítója abban a keretben, a melyben ez a szabadság s függetlenség, mint érzés, törekvés és végcél jelentkezik. A szabad sújtó tűz, amely pusztít, de épít is; viz, amely veszedelmet okoz, de építeni is tanít; lélek, a melynek ellenállhatatlan a hatása; szív, a melynek ragad az érzése; kéz, amely emel és taszít, emel az égig és letaszít a pokol mélységes fenekére ; csatorna, a melyben tengert előidéző áradat folyik s a melyből bőven ömlik az óvatosságra figyelmeztető elem is; kürt, a melynek szava életre hiv s a melyből temetési ének is csendül ! Mert hatalmas, erős, hathatós az élőszóbeli előadás; ragad magával izzást, hevületet, lelkesedést teremt a nyelv: de ha csak egyesek hallják, ha csak itt-ott szól az ajk, ha csak némelyek fülébe csendül a szózat s nem az egész nemzet lelkében támaszt vihart: nincs meg a kívánt hatás, amelyet a szabad sajtó föltétlenül előidéz, megteremt, mert az írás, a betű ott van a tudós szobájában, az iparos műhelyében, a gazda kezében, az öreg és ifjú előtt egyaránt s amit ma Budapesten beszélnek, holnap olvassák az egész országban s így az erő, amely a nyelven csak egy közönségre hatott, a sajtó által, az írás által az egész nemzetre hatásossá válik. Oh korántsem meggondolatlanság s ifjúi könnyelműség volt a 48-as márciusi napok mozgalmának első követelése s valósággá válása : a szabad sajtó, hanem igenis létfeltétel s életszükséglet a felszabadult nemzeti érzés áliandósítása, megerősítése s diadalra juttatása érdekében akkor, amikor a kétszínűség, a hazaárulás olyan nagy szerepet játszott a magyarok között s a szabad sajtó volt az igazi nyilvános és titkos ellenőrzője mindenkinek a nemzet dicsősége érdekében ! Oh korántsem véletlen volt az, hogy első sorban a szabad sajtót kiáltották ki s a cenzúrát törölték el 1848 március 15-ikén, hanem igenis alkotmányos és politikai élet-érdek, amelyet szem előtt téveszteni eljátszása lett volna a leghatalmasabb eszköznek, amely egyedül alkalmas arra, hogy millió és millió lelket ébren tartson s ha kell, oda vigye, ahol az életfeláldozás sem más, mint a honszerelemnek bizonysága, hogy minél több vércsepp tegye szentté az eszméket : szabadság, testvériség s egyenlőség! * Igen érthetőnek találnám, ha valaki azt mondaná ilyen körülmények s felfogás mellett: akkor hát hadd legyen a szabad sajtó üvegházbeli dísznövény, amelyhez levegő is csak mesterséges úton jusson, ápolása is csak védő s gondozó természetű legyen, növekvését s fejlődését pedig csak úgy mozdítsuk elő, amint a kényes díszvirágokét a műkertészet mesterei szokták !