A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

Kóris Kálmán jelentése néprajzi gyűjtéseiről.*) Tekintetes Múzeumi Bizottság ! Amidőn a múzeumnak végzett eddigi gyűjtéseimről röviden elszámolok, nem mulaszthatom el néhány szóval jelezni azt az irányt, amelyiket úgy eddigi, mint ezután végzendő munkámnál szem előtt tartok. A magyar nép társadalmi viszonyai a magyar néprajz kutatóinak, a külországok kutatói felett, nagy előnyöket biztosítottak. Hazánk népélete ugyanis nemcsak a közelmúlt tárgyait őrizte meg, de sajátos viszonyainál fogva nagy számmal állítja élénkbe azokat a tárgyi és oklevélbeli adatokat, amelyek révén népünknek egyenesen őskorába tekinthetünk vissza. A történelmi és néptani kutatások modern irányai nagy előszeretettel igyekszenek napvilágra hozni az őstörténelemnek, az őstársadalmak életének minden feltalálható megnyilvánulását, miután a fejlődő kultúrának csirája, e fejlődésnek indító okai, irányai, itt találhatók meg legtisztábban és ebből kiindulva, sokkal könnyebben haladhatunk a kultúrtörténetnek szövevényes utain egészen a ma műveltségéig, társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedéséig. A németek gyarmatpolitikája egyúttal Afrika és Ausztrália primitív népeinek megismerését eredményezi, Anglia, az Egyesült államok gyarmataik és saját hazájuk őslakosainak néptani adatait gyűjtik egybe és csaknem minden gyarmatokba induló hadi expedíció nagynevű néptani tudósokat visz magával, akiknek munkája sokszor eredményesebb és értékesebb magánál az egész katonai hódításnál. Ha a külföld, országain kívül eső területek néptani kutatásaira oly rengeteget áldoz, mennyivel fontosabb kötelességünk nekünk hazánk népeinek életét, életének néptani, őstörténeti, primitív vonatkozásait nyilvánosságra hozni ! Kötelességünk ez annál is inkább, mert népünk életét jellemző minden tárgy, adat, jelenség rohamosan pusztulóban van és egy emberöltő múlva mindaz eltűnt, ami ma még közönséges használatban van, vagy legalább is gyakran található. A néprajz tárgyai két csoportra oszthatók : egyikbe tartoznak a közvetlen használatra szánt, elsődleges szükségleteket kielégítők, másikba a fényűzési cikkek. Az elsők rendesen magukon viselik a primitívség karakterét, — azét a primitívségét, amelyben a nép gazdasági helyzete van, - a második rész bizonyos fejlettebb kultúrát mutat. E kettős állapot nem ellentmondás, hanem a nép társadalmi életét teljes pontossággal visszatűkröztető tény. A gazdasági élethez szükséges tárgyak ugyanis nemcsak az életüknek egyszerűsége, sőt sokszor kezdetlegessége miatt ilyenek, hanem mert ők maguk készítik, szerkesztik, tőlük származnak, őseiktől örökölték és sok évszázad óta szervesen hozzá kapcsolódott fajukhoz és osztályukhoz. A fényűzési cikkek ellenben jórészt úri művészetből tanultak, kifejlett stílusok variálásai, nem a tartósságra, használhatóságra, hanem a díszítésre törekvők, így sokszor tanultabb mesteremberek munkái. Mindkettő fontos, mert hiszen a népben gyökeredznek, azt jellemzik, de a gazdasági életnek eszközei, amelyek a legközvetlenebb összefüggésben vannak magával a megélhetéssel, a létfenntartással, amelyek amellett a legnagyobb mértékű pusztulásnak vannak kitéve, okvetlen kell, hogy a kutatások előterében álljanak. Nem akarom dr. Bátky Zsigmond könyvét tételről-tételre felsorolni, csak utalok arra, mint a kutatandó tárgyak körét kijelölő kitűnő munkára, és ha ehhez vesszük még az építkezést, megtaláljuk azt a kört, amelyre a gyűjtésnek ki kell terjednie. A magyar nép letelepülési viszonyai, építkezése, mezőgazdasági, állattenyésztési és halászati szerszámai rendkívül nagyszámú emlékét őrizték meg a primitív társadalmi életnek. *) A színes melléklet közölhetéseért a M. Nemzeti Múzeum Néprajzi Oszl. Értesítője szerkesztőségének ez úton is őszinte köszönetünket fejezzük ki.