A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

A tanítás másik hatalmas eszközét a nyilvános könyvtár teszi. Ennek alapja már meg van. 1908-ra 1200 koronát vettünk fel ennek gyarapítására és csak helyiség kell, hogy működését megkezdje. Î908 őszén, de legkésőbb 1909-ben okvetlen megnyílik a nyilvános könyvtár is. Felolvasási sorozatainkban megkezdtük a szabadtanítást, ebben az elmúlt évben egy kis szünet volt, de annál erősebben fogjuk megindítani ezt 1608 őszén. De szervezni fogjuk, szerveznünk kell az egész iskolán kívüli közoktatás rendszerét. Es ezért munkára hívom a mélyen tisztelt közgyűlés minden egyes tagját. Indítványozom, hugy méltóztassék már most a választmányt felhatalmazni és az elnökségnek utasítást adni arra, hogy amint az alapszabályok felsőbb jóváhagyást nyerve leérkeztek, azonnal alakítsa meg férfi és női tagokkal azt a helyi választmányt egyelőre Miskolczon, aztán a vidék jelentősebb pontjain, mely céljainkat megvalósítja. A református, katholikus gimnáziumok, az áll. felsőkereskedelmi és ref. felsőbb leányiskola el vannak látva laboratóriumokkal. Ezek segítségével a természeti tudományok teljes és sikeres oktatása lehetséges. Egyéb kérdésekben össze kell hozni az összes tanári és tanítói karok érdeklődését, a lelkészek, ügyvédek, orvosok, mérnökök s legkivált a magasabb tisztviselők és kir. bírák működését. Jöjjön ide mindenki, segítsen ebben a munkában, mert itt egy új Magyarország megalapításáról van szó. A nemzetiségi és nemzetközi szocialista izgatók egyformán fenyegetik az egységes magyar nemzeti államot. Örvendetes dolog, hogy egyiktől sem kell félni, mert megértést, kellő igazságérzettel mindenütt lehet találni, s ha munkánk a magyar nemzet műveltségét és gazdasági erejét fokozza, azok a veszedelmek, melyek arról az oldalról fenyegetnek, mind inkább elgyengülnek, elhalványulnak és ha a magyar kultúra fényessé, a magyar faj gazdasági állásának elsősége még kétségbevonhatatlanabbá lesz, az egész nemzetiségi kérdés lassankint megoldódik. A társadalmi kérdéseket csak a teljes igazság és méltányosság fogja megoldani és ennek is megtalálja a magyar faj a kulcsát. De nekem is az a véleményem, hogy az egész hazában, de különösen itt Borsodvármegyében és Miskolczon nem a nemzetiségi eszmékkel kell foglalkoznunk, hanem sokkal inkább kizárólag a nemzet neveléssel, a magyar nép kultúrájának minden irányú fejlesztésével. Ez a munkásság nem sért senkit. Mi nem akarunk elvenni senkitől semmit, mi annak a népnek, mely ezer év óta, sőt rokonait tekintve, talán a legrégibb idő óta, mióta ember ezen a földdarabon él, államot csak maga tudott alkotni itt, művelődését munkáljuk, hogy a magyar kultúra legyen a maga nemében egyedüli ezen a földön, mint a nap az égen, a többi csak halvány csillag, mely amattól nyeri melegét; mely erőforrás emelje, gazdagítsa, boldogítsa ennek a földnek népét minden irányban és minden tekintetben. A harmadik kongresszus a közművelődési egyesületek egyesülésére vezetett Budapesten 1908 június 21-én. Itt megalakítottuk a Közművelődési Egyesületek Tanácsát, mely kiváló testületbe egyesületünk elnökét dr. Tarnay Gyulát, számvizsgáló bizottságába pedig Bizony Ákos országgy. képviselő urat, a választmányunk tagját beválasztottuk. Mindenki olvasta azt a nagy hatású beszédet, mellyel Széli Kálmán azt megnyitotta és Rákosi Jenő befejezte. Ennek alapján most már a magyar társadalom is szervezve folytatja a magyar nemzeti közművelődés munkáját s kimondotta, hogy semmiféle társadalmi törekvésben nem szabad eltérni attól, hogy ebben a hazában a magyar nép kultúrájának első részét, az állam magyar nemzeti jellegét senkinek érinteni és a magyar középosztálynak kezéből a kulturális és más ügyek vezetését kiadni nem lehet és hogy egységes törekvésünk a nemzet, a magyar nemzet nevelése, művelése. Ami ennél más, az fejlődhetik a maga útján, de ellentétbe az előbbivel nem jöhet, nem szabad jönnie.