Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

fonóba. Ez nyilván összefügg azzal, hogy itt — a mint már a szőregiben is láttuk — Szó'cs Marcsa világosan mint asszony szerepel. Még a harmadik sor is szórói-szóra ugyanaz. A vele rímelő negyedik azonban itt már teljesen eltűnt; s ezért a ballada elejét folyamatos sarokba látjuk osztva, elütően a szakaszokra oszló további szövegtől. Ilyesmi akkor szokott előfordulni, ha nem énekeltetjük, hanem mondatoltatjuk a szöveget ; az ének nélküli előadáshoz nem szokott közlő ily esetben rendszerint elfelejt valamit. Lehetséges azonban, hogy az illető sor csakugyan hiányzik a változatból s akkor éneklés közben úgy állítják helyre a versszakokra való beosztást, hogy a harmadik sort ismétlik. De az is meglehet, hogy a negyedik sor a szerkesztők kezén kallódott el ; mindenesetre hiba van a kréta körül, s a harmadik sor végére tett kérdőjel szinte azt látszik mondani: Hova lett a negyedik sor?! Mindjárt a Szőcs Marcsa fonóba indulása után a szőregi változat ötödik versszakát találjuk meg némi eltéréssel : Először megütik, leesett a hídra, másodszor megütik, elállott a szava, harmadszor megütik, véres volt a foka, a kis balta foka. Az ismétlés, melyet itt találunk, végig folytatódik a versen, de aligha mindvégig egészen népies. Ily művészi módon a népköltés nem ismétel : véres volt a foka, a kis balta foka. Fekete pántlika van reá csukrozva, szépen rá csukrozva. A kis balta népiessége is gyanús a székelyföldön ; kicsi baltának kéne lenni. A második szakasz a szőregi változat negyedik versszakának felel meg. Érdekes őket szemtül-szembe állitani>