Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vécsey János: Dayka Gábor élete és költészete

DAYKA GÁBOR ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE. Irta és 1906 április 1 én felolvasta: VÉCSEY JÁNOS tanár. Mélyen tisztelt hallgatóság ! Dayka Gáborról, a mi kedves költőnkről kivánok egyet-mást elmondani. Költő volt ő, igazi költő, kit a múzsák homlokon csókoltak. Eredeti tehetség, férfias erővel, lobogó szenvedélylyel. Egyik hivatott nemes bajnoka az irodalmi ébredés korának. De hogy a költőt megérteni és méltányolni tudjuk, ismernünk kell a kort, amelyben élt. Hiszen a nagy szellemek mindenkor saját koruk eszméit, törekvéseit a nemzeti érzést fejezik ki. Ez a nemzeti érzés aranyfonalként vonul át egész irodalmunkban. Ahol megszakad vagy elgyengül, aláhanyatlik az irodalom is. Ilyen hanyatlást mutat irodalmunk és nemzeti életünk a XVIII. század derekán. Talán nem is egészen meddő a korszak, talán csak azért pihent a nemzet, hogy erőt gyűjtsön egy új nagyszerű küzdelemre. De a sülyedés kétségbevonhatatlan. Mária Terézia, a szeretetreméltó királynő, asszonyi bájjal, céltudatos számítással édesgette magához a nemzet nagyjait, hogy önmagától elidegenítse őket. A németesítés, a birodalomba olvasztás volt a főcél. S miként az országot idegen szellemben kormányozták, úgy idegen szellemben vezették gyermekeink oktatását is. Idegen nyelv uralkodott az irodalomban, tudományban. Egész szellemi életünk békóba volt verve. A legridegebb cenzúra uralkodott, könyörtelenül, elzárva az országot a kor műveltsége elől. Az akkori nemzedék irói szelleme alig működött, mert a cenzúrán kívül meg kellett küzdenie a